Mi segíthetne, hogy ne legyek paramami?

Korábban is hipochonder voltam, de mióta terhes vagyok időről-időre teljesen bepánikolok.

Pl. Ma főzés közben kivettem előbb egy husit, mikor még nem volt puha. Első körben nyilván úgy ítéltem meg, hogy megfőtt csak nem puhára (karaj), viszont azóta iszonyú ideges vagyok, hogy mi van, ha mégis voltak benne valami baktériumok, amik bár főttnek nézett ki a hús, nem pusztultak el.

Vagy találtam vegán penészes sajtot a hűtőben. Előtte több nappal ettem belőle, feltehetően, akkor még nem volt penészes (azt sem értettem, hogy hogyan penészedett be, előtte még sose láttam ennél a fajtánál). Azóta azon gondolkodom, hogy menjek-e liszterózis vizsgálatra vagy ne.

De ugyanígy, ha kutyákkal találkozunk és megsimogatom őket, utána van, hogy hazaérve már agyon mosom a kezem, meg napokig ki vagyok tőle borulva, hogy mi van, ha kézmosás után, de étkezés előtt hozzányúltam a ruhàmhoz és így leszek úgy beteg, hogy a baba értelmi fogyatékos lesz.

Azóta vagyok ennyire becsavarodva ebbe, mióta túl vagyunk a 12. héten.

Hogyan ne legyek paramami? Pszichológus tud segíteni, vagy ez rövid távon csak rosszabb lesz és pont addigra javulna, mire megvan a baba és talán vége lenne ennek az állapotnak?