Kevés az olyan terhesség, ami alatt nincs szinte semmilyen tünete a kismamának?

Aha pszichés, mi?

Meg a menstruációs görcs és a vajúdás is csak pszichésen fáj... ok.

Minden attól függ az elején mennyi hcg hormon termelődik és te arra éppen miként reagálsz. Ha nehezen, akkor van hányás és minden jóság ami ilyenkor van. Ha könnyebben bírod, jobban reagálsz ezek csak kicsit vannak, vagy akár teljesen elkerülnek.

Első fiammal szerencsére nem volt brutális, másodikkal már inkább, pedig 2 fiút szültem, de tök más minden terhesség.

Nekem semmi tünetem nem volt szinte. Kicsit álmos voltam az első hetekben. Ennyi.

Nem tudom, hogy normális-e vagy nem,de azt hiszem, ezt nem mi választjuk.

A húgom mind 3 terhességét végighányta. Még szüléskor is hányt.

Én meg nem is émelyegtem 1x sem. (1 terhességem volt).

Harmadik gyermekemet várom.

Az elsőnél semmi tünet, csak kétóránként farkaséhség az első trimeszterben, és a végén az óriási hasam miatt nehéz volt mozognom (pedig aktív voltam), egyébként álomterhesség volt.

A másodikat konkrétan végighánytam és -émelyegtem, harmadik trimsztertől végig alvászavar, közben derékfájás, légszomj, amit csak el lehet képzelni.

Most a 2. trimeszterben vagyok, az elsőben brutál kimerültség és álmosság volt, és csak egészségtelen kaját bírtam enni, de azt kilószámra - most a másodikban időnként hányok, de azon kívül más panaszom nincs, visszatértem az egészséges kajákra, ami a kívánást illeti.

(Ja, mnindegyik tervezett, sokat várt baba (volt), és még szeretnénk kistestvéreket, úgyhogy nem hiszem, hogy "tudat alatti tiltakozás" lenne.) Úgyhogy ez még csak nem is alkati kérdés, hanem egyszerűen minden terhesség más. Tarts ki, azzal biztasd magad, hogy semmi sem tart örökké! - ez majd a babával is hasznos gondolat lesz :)