Szülés előtti fájások vagy az utánna lévő felépülés rosszabb?

Természetes szülés, 4,5 kilós baba.

A vajúdás az borzasztóan fájdalmas. Évekig vártunk a babára de ott akkor azt mondtam hogy nem érdekel nem akarok gyereket csak szedjék ki és legyen ennek vége.

Utána amikor fel akartak állítani majdnem elájultam, vérszegény lettem, nem tudtam pisilni, úgyhogy katétert is kaptam. Aztán 1,5 napig még csak segítséggel tudtam a WC-re is elmenni, a babát nem tudtam ellátni, konkrétan a fotózásra is a csecsemősök öltöztették át, mert ha felültem már szédültem. Kaptam vért, utána jobb lett, hazajöhettünk.

Itthon a gátsebem kezdett el eszeveszettül fájni, 1,5 hétig alig tudtam menni. Persze a szédülés is meg volt mellé. Én csak szoptattam, minden mást a férjem csinált a babával. Nem tudtam ülni, így enni is csak úgy tudtam hogy a férjem tartotta nekem a tányért.

A vérszegénység miatt rengeteg vasat kellett szednem, ami szorulást csinált és aranyeret. Csak hashajtó kúppal tudtam WC-re menni és úgy is kőkemény korom feketét sikerült csak produkálni fájdalmak közepette.

Ezek után én azt mondom a császár nem lehet ennél rosszabb. Nem fájhat annyira és annyi ideig hogy ennél rosszabb legyen. Volt már más jellegű vágásos műtétem, de az szó szerint semmiség volt a szüléshez és az utána következő 2 héthez képest.

Első gyerekemnel szörnyű volt a szülés is és a felépülés is utána .

Másodiknal is felvoltam készülve mindenre .Aztán kellemesen csalódtam.

A szülés sem volt vészes,és amikor jöttünk haza már semmi fájdalmam nem volt.

Nekem az első szülés vajúdása sokkal intenzívebb és durvább volt, kb 22 óráig tartott, majd gátmetszés is volt és brutál aranyerem is lett. A vajúdás rosszabb volt, de én is alig tudtam mozogni, cukorkaként ettem a székletlazítókat, hogy ne kelljen keményet kakilni és úgy is eszméletlenül szenvedtem 2 hétig.

A második szülésem sokkal jobban meg volt tervezve és fel voltam készülve mindenre, de csak egy pici repedésem lett és minimális aranyér, a szülés elejétől a végéig volt 5 óra, ebből talán 2 óra volt durvább, de még a csúcspontján sem annyira, mint az első.

A kórházból hazaérve meg szinte egyből tudtam tenni venni, csak azért vigyáztam magamra, mert tudtam, hogy fontos, de nem a fájdalom miatt.

Az első szülésem több, mint egy napig tartott, abból az utolsó 4-5 óra volt nagyon durva, de különösebben nem viselt meg, mikor kint volt végre a gyerek, kb úgy éreztem, azon nyomban fel tudnék pattanni az ágyról. Sajnos azonban vágtak és szakadtam is, több, mint egy óráig varrtak, ezzel pedig iszonyúan megszenvedtem, kb 2-3 hétig se állni, se ülni nem tudtam rendesen, közben a szoptatástól is csillagokat láttam a fájdalomtól, úgyhogy rendesen megviselt az az időszak.

A második szülés ehhez képest egy wellness üdülés volt, összvissz nem volt 4 óra sem, sikeres volt a gátvédelem is, úgyhogy pár óra múlva már csak az utólagos méhösszehúzódások és a vérzés emlékeztetett arra, hogy nemrég szültem.