Azt érzem, hogy a terhesség egy nagy szívás. Ezért rosszul kellene magam érezni? Hosszú lett, bocsi!
Ott kezdődik, hogy sok év lombikozàs után sikerült végre a beültetés. Tök jól viseltem ahhoz képest az elejét, megúsztam némi kis émelygéssel.
Aztán kezdődött azzal az egész, ami miatt most már nem is igazán tudom várandóssàgnak nevezni ezt az állatot, hogy a 20.héttől elkezdett keményedni a hasam. Úgyhogy addig azért drukkoltunk, hogy csak maradjon meg a baba, utána meg, hogy ne nyíljon idő előtt a méhszàj, ahogy azzal sokan riogattak. Aztán elengedtem ezt a dolgot és jött megint pár hét felhőtlen időszak. Majd a 29.héten kiderült, hogy sok a magzatvízem, úgyhogy megjártuk Pestet egy nagyon komoly genetikai ultrahang miatt, hogy nem a babával van -e baj, mert akkor meg azzal riogattak, hogy lehet valami fejlődési rendellenesség okozza a dolgot, pedig az összes létező genetikai vizsgálat akkor már megvolt és mind azt mutatta, hogy egészséges a baba. Pesten is ezt az eredményt kaptuk. Majd a 33.héten olyan sok lett a magzatvíz,hogy befektettek a kórházba, ahol először terhességi diabéteszt állapítottak meg ,aztán meg kitaláltàk, mivel minden cukormérés, vérvétel, vizelet azt mutatta, hogy normál a cukrom, hogy mégsem vagyok cukorbeteg, de azért diétázzak. A diétázàs óta persze semmi energiám sincs és most, hogy lassan 37 hetes kismama leszek, egy újabb kontroll ultrahangon egy orvos azt vette észre , hogy vesetàgulata van a babának. Szóval most lehet emiatt is aggódni (alapból aggódós típus vagyok, talán a sok sikertelen beültetés után, ez nem is csoda). És amiért haragszom magamra, hogy míg más szalad, tesz-vesz ,mindent is csinál ennyi idős terhesen, én a legtöbb nap már csak a túlélésre játszom. Nem akarok elhagyni magam , de se erőm, se energiám igazán semmihez. Persze megcsinálom, de nem érzem jól magam. Pedig 9 kilót híztam csak, átlagos súlyról indultam, most is csak kb a hasam ami óriási, de nem lettem sehol sem vastagabb.
Lehet én vagyok túl gyenge, és tudom, hogy ha kint lesz a baba, sokkal nehezebb lesz, én csak azt várom, hogy végre legyen újra egy kicsivel több energiám és hogy egészségesen megszülessen a baba.
Tudom, hogy vannak mások is, akik hasonlóan vannak és nem szeretnek terhesek lenni, csak ugye ezt nem "illik" így bevallani, mert akkor már ,bár még nem vagy anya , de tuti sz*r anya leszel.
Másnak voltak ilyen érzései, hogy tele van a t*ke az egész terhességgel és akármilyen fájdalom előtt is áll, már várja, hogy végre a várandósság időszaka véget érjen?
válasza:Én megértem. Nem lesz rosszabb, ha kint lesz a baba, jobb lesz.
Én még épphogy 9 hetes vagyok, de már az összes hajam kihullott. Volt már tavaly egy vetélésem és ez se indult túl fényesen. Többet vagyok ügyeleten, mint nem. Sokat kéne feküdnöm, amit többé -kevesbé tudok betartani. De a lakas rám rohad. Ahogy megpróbálok valami minimál takarítást, jön a vérzés, pánik, ügyelet és az ördögi kör. Közben minden elromlott itthon, ami el tud. Már hideg is van. A kórházban azzal szoktak vigasztalni, attól, hogy ilyen gáz az eleje, a 2.,3.trimeszter lehet teljesen problémamentes. Bárcsak tudnék benne hinni! Egyelőre szeretnék egyáltalán eljutni a 2.trimeszterig.
válasza:
válasza:Átérzem, amit írtál. Nagyon nehéz terhességem volt, már igazából a beültetés után elkezdődött.
Hát az a helyzet, hogy szülés után sem lett könnyebb. Ráadásul mivel az ember lánya sok év után lesz anya, nem is panaszkodhat, mert egyből megkapja, hogy: hát hisz ezt akartad? 😕
válasza:Hármas, igen, ez pontosan így van! Hányszor megkaptam már eddig, hogy de hát ezért küzdöttem, más többet szenved, többet küzd és mégsem panaszkodik (igyekszem én sem tenni, de néha kijön az emberből). Persze ezt mindig azok mondják akiknek pikk pakk összejött a baba és probléma mentes terhességük és szülésük volt....
Én nagyon várom, hogy vége legyen , ha nehezebb is lesz azzal, hogy kint lesz a baba,mert ez a bizonytalanság, mert igazából csak az ultrahangok alapján tudod mi is van a kicsivel, meg az, hogy most miért nem mozog annyit, most miért mozog annyit, számold a magzatmozgàst, stb. Na szóval ha kint lesz nyilván más miatt fog az ember izgulni, de legalább látni fogja, hogy ha valami nem okés a gyerekkel , vagy azt, ha épp minden rendben van.
válasza: válasza:Megértelek ugyanezt éreztem. Szintén beültetés. Nekem maga az IVF is megterhelő volt a hormonoktól totál kész voltam a leszívás után borzasztóan voltam. Komplikáció.. A beültetés másnapján már olyan szarul voltam annyira fáradt nem tudtam felkelni 3 napig. Azt hittük elmegy a baba azért vagyok szarul. Aztán jött sorba minden. Mindegyik trimeszter "gyönyöre". Hányinger, hányás, rosszullét, étvágytalanság, hidegrázás, kívánóság stb. Hidd el minden ami lehet már volt amikor a doki mondta, hogy ez ritka tünet, de megesik. Én meg csodálatos. Az első genetikai a méhlepény rossz helyen tapadt meg. Tiltás mindenre se sport, se hajolgatás, emelés semmi. Kontrollok még mindig nem lesz jó. Mondták is ez már így marad. Még nagyobb para. Már előre szólnak császár lesz csak bírja ki a baba addig minnél tovább maradjon benn. A baba harántban van végig. A terhesség màr terhes folyton rosszul vagyok. Végül kórház lett és a 37 hét 3 naposan császár, mert féltek, hogy ott maradunk a babával. A műtétnél komplikációk voltak én majdnem ott maradtam. Csak az orvosok felkészültsége mentett meg. És mindezek után én is ezt kaptam, hogy de ezt akartad babát akartál. Igen babát akartam, de minden tünetnek és problémának a fele is bőven elég lett volna. Hidd el majd jobb lesz. Ha kinn lesz a baba onnantól sokkal jobb lesz.
Segít az ha van kivel beszélni erről, mert sokan még mindig olyanok, hogy nem lehet beszélni se a terhesség se a szülés vagy gyereknevelés árnyoldalairól, mert minden rózsaszin csillámpónis. Akkor is, ha a csillámpóni is tud büdöset sz*ni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!