Hogy dolgozzam fel, hogy abortuszt kellett végeztetnem?

Szomorú kérdés ez.... :o(

Sajnos egyetlen megoldás lenne,ami segíthet:az-az imátkozás! Az Úrhoz való tiszta szívbeli imátkozás!

Kérd a Jóistent bocsássa meg neked ezt...

Ő megtud segíteni hidd el! Mi ehhez kevesek vagyunk!

Csak az Úr adhat és vehet el életet! Ember nem,soha!

Sajnálom hogy így alakult,de mi késztetett rá?

Szia! Ne hibáztasd magad!!! Valószínű, hogy nem hirtelen döntés volt, hanem jól átgondolt. Biztos, hogy sokan elítélnek most engem,de akkor is az a véleményem, hogy ésszerű döntés esetén vélhetően sokkal jobb mindannyiótoknak, hogy így döntöttél. Egyedül 3 gyereket nevelni úgy, hogy egy újszülött és mellette másik kettőt teljesen ellátni majdnemhogy képtelenség!

Biztos, hogy leliekben nem könnyű, mert hát érző szívű emberek vagyunk, de próbáld úgy felfogni, hogy a lehető legjobb "rossz" megoldást választottad! Ilyenkor nekem is elszorul a torkom, annyira sajnálom, de tudom, hogy vannak ilyen helyzetek, amikor muszáj...

Aztán még a későbbiekben lehet, hogy jön egy valaki, akivel úgy érzitek mindketten, hogy bevállaltok egy 3. gyermeket.

A lényeg, hogy ne hibáztasd magad, nem döntöttél rosszul!

Fel a fejjel, minden jót! 22 hetes kismama

3. vagyok. Teljesen együttérzek veled, elhiszem, mennyire szenvedsz most emiatt. De már megtörtént, visszacsinálni nem lehet, tényleg annyit tehetsz, hogy racionálisan kezeled. Ha lehet, mostanában ne olvasgass abortusz-ellenes rémtörténeteket és ellenkampányokat, hihetetlen, mennyire megrázóak tudnak lenni. Próbálj nem úgy rágondolni, hogy mi lett volna, ha...

Azt a szeretetet add most a fiaidnak, kárpótolják a fájdalmat ők! Idővel jobb lesz, kívánok Neked nagyon szép jövőt!

Szia sorstárs,

Amin át kellett esni nem éppen olyan dolog amivel az ember meg tud békülni. Először mindenkit gyűlöltem akinek köze volt hozzá, hogy a manóm ne szülessen meg, azután csak az apját. És magamat. Egyrészt azért mert nem küzdöttem, hagytam magam, másrészt, mert terhes lettem...

Ennek több mint fél éve. Az exemet már nem akarom megfojtani stbstb.

Ami a lelkemet illeti: az egyik szemem sír, de nagyon, a másik pedig nevet:)

Karácsonykor kellett volna születnie a picinek, nehezen is viseltem azt az időszakot, mert kb minden percben eszembe jutott, hogy lenne egy babám.

Viszont szilveszter óta nagyon boldog vagyok, ugyanis a 14hetes manókám bejelentkezett egy hatalmas rúgással.

azóta nem keseredek el úgy, mint előtte, de sajnos eszembe jut, hogy egy egészséges életet megszakítottak. De már nem sírok. Csak picit fáj... És nagyon vigyázok a pocakomban kalimpáló picire.

Szia! Sajnálom, ami veled történt, de picit irigyellek is, hiszen van két gyönyörű gyermeked rajta kívül, ha jól értem. Nekem első lett volna, 9 hetesen halt el decemberben, 12 hetesen vették észre. Akkor próbálkozhatunk újra, mikor Neki meg keleltt volna születnie. Iszonyú lesz, de van egy célom, ami felé közeledek. Azóta elégé magambazárkóztam, de anyámék, sem anyósék társaságát nem nagyon keresem, csak a férjem van és senki más.

Én azt ajánlom neked, hogy gyászold meg nyugodtan, ha neked jól esik, különben megfojt a gyász. Sírj, ha eszedbe jut. Nekem segített. És hidd el, az idő valóban segít rajta, bár én még mindig ott tartok, hogy egymás után számolom a napokat, hogy még mindig csak ennyi idő telt el? DE lesz célom, és akkor jobb lesz. Te i erre gondolj