Kérdéses az apa, kínzó lelkiismeretfurdalás, hogyan tovább? (Részletek lent)

A párommal már nagyon régóta együtt vagyunk. Nemrégiben szétmentünk egy kis időre (pár hét) és nekem ezalatt az idő alatt volt egy alkalmi kapcsolatom. Viszont a párommal mindketten rájöttünk, hogy szeretjük egymást és kibékültünk. Nemsokkal később kiderült, hogy babát várok viszont az utolsó menszeszem után tartott még a "viszonyom" aztán békültünk ki a párommal. Mivel napra pontosan nem tudták megmondani azt, hogy mikor fogant a baba, kénytelen voltam leülni a párommal és elmondani ezt Neki mert képtelen lettem volna eltitkolni. Ő ennek ellenére azt javasolta, hogy tartsuk meg a babát és neveljük fel együtt. Én ugyanezen a véleményen voltam, mármint, hogy megtartom a kicsit, mert nem akartam, hogy Ő szenvedjen azért mert én felelőtlen és buta voltam. A páromnak nagyon sokáig mondogattam, hogy ha nem szeretne kitartani mellettem én teljesen megértem ezt, hiszen hatalmas nagy hibát követtem el és ezért nekem kell vállalnom a felelősséget! Viszont nap mint nap elpityeredem azért amit tettem, hogy ekkora fájdalmat okozok a páromnak aki mindennél jobban szeret és azon gondolkozom mindig, hogy nem lenne -e tisztább ha elengedném Őt, hogy új életet kezdhessen, tiszta lappal? Nagyon bánt ez az egész, nagyon sokszor vannak rossz álmaim és álmatlan éjszakáim emiatt és nincs olyan nap, hogy ne emésszen ez az egész ... Soha, ehhez fogható butaságot még nem tettem, de most mégis és képtelen vagyok megbocsátani magamnak ezért. Ha kérhetem ne ítéljetek el, azt minden nap megteszem én magammal szemben ... Mit tennétek a helyemben? A párom tud erről de Ő kérte, hogy a családjának ne beszéljünk erről pedig én szerettem volna leülni velük és elmondani ezt az egészet, de azt mondta, hogy elég ha csak Ő tud róla. Én tudtam, hogy mit vállalok magamra ha megtartom a babát és nem is bántam meg ezt, bármi történjék, én szeretni fogom ezt a babát de félek, hogy később milyen következményei lehetnek ennek...

23/L