Nem életbe vágó a gondom. Annyi a baj, hogy a szülőkön kívül még a közvetlen környezet is folyamatosan azzal traktál, hogy mikor házasodunk össze. Valóban ennyire fontos?

Remélem az én történetem segít egy kicsit. Mi összeházasodtunk, de nem úgy ahogy terveztük.Mi megbeszéltük, ha jön a baba, házasodunk, mert mindketten így éreztük helyesnek, és jónak. Egy héttel a lagzi előtt vakbélgyulladást kaptam, mely perfolált, és hashártyagyulladás is lett belőle. A párom (most már férjem), könnyes szemmel végig aggódta a műtétemet, és persze előtte a szenvedésemet. Minden rendben ment, hazamentünk.Ahogy jobban lettem, fogtuk magunkat, a szülőket, meg a tesókat és egy szép délután összeházasodtunk. Gyönyörű szép volt, és bensőséges. Két napra rá rosszul lettem, fájt a vesém. Kivizsgáltak, nem találtak komoly bajt, csak húgyúti fertőzést. Még aznap este kórházba kerültem, elfolyt a magzatvizem, és elvetéltem. Kicsin múlt, hogy nem kaptam vérmérgezést, és nem haltam meg én is. De élek. A férjemet soha nem láttam még így aggódni. Végig ott volt az ágyam mellett, amíg vajúdtam. Fogta a kezem amikor 40 fokos lázzban úgy rázott a hideg, hogy nem tudtam magamról. Én neki talán még rosszabb volt, hisz nem tehetett semmit. Elveszítettük a babánkat, de egymást nem. Hogy miért írtam le mindezt? Mert bár örülök, hogy ő a férjem lett, de nem ez számított. A szerelme, a figyelme és a gondoskodása mindennél többet jelentett. Mondhat bárki mármit nektek, csak az számít amit ti egymás iránt éreztek. Mert ő lesz melletted jóban-rosszban, nem a barátok, és még csak a szülők sem. Mert nekem hiába voltak ott a szülők, csak őt akartam magam mellett tudni, hisz ő a párom. Mindegy, mit mondanak mások.

Sok boldogságot nektek, könnyű szülést, és nagyon sok örömöt a kisbabátokhoz, és egymáshoz. :)

klara

Minket is állandóan azzal szekírozott a környezetünk, hogy "mikor lesz az esküvő?"

Miután összeházasodtunk, akkor meg az volt a következő, hogy :" mikor jön a baba?"

Mikor várandós lettem, mindenkinek ez volt a köv kérdése: "kisfiú, vagy kislány? mi lesz a neve?"

Miután megszületett a lányunk, alig értünk haza a kórházból, már mindenki rögtön azzal jött, hogy ?"Mikor jön a kistesó?"

Én vígan elengedem a fülem mellett az ilyen kérdéseket, vagy elütöttem poénnal. Nem hagytam magam felidegesíteni, mert tudom, hogy a többséget nem is érdekelte igazán, egy hét múlva ugyanúgy megkérdezte, ha találkoztunk - szóval csak udvariassági köröket futottak ezekkel a kérdésekkel :S

Mi sem kapkodtuk el az esküvőt, 5 év után házasodtunk össze, mert akkorra érlelődött meg bennünk, hogy babát szeretnénk, és talán így könnyebb lesz mindenfélét intézni majd vele kapcsolatban (így is volt + a hitelnél is könnyebbséget jelentett)

De egyáltalán nem a környezet nyomásának (főleg a szűkebb családé volt erős) engedtünk. Ez saját döntés volt, és azóta is magasról teszek rá, hogy ki mit gondol rólunk.

Megmondom őszintén, nem érzem többnek, vagy másabbnak a kapcsolatunkat pusztán a papír megléte miatt. A szertartás előtt is ugyanúgy összetartozónak éreztük magunkat.

Szép élmény volt, kedves emlék marad - de nem ettől jó és működőképes életszövetség a miénk. Ez nem egy okiraton múlik szerintem.

Ha nektek nem fontos,akkor ne házasodjatok össze. És mit számít, ki mit gondol ezzel kapcsolatban rólatok? Nem nekik kell megfelelni - mert nem is lehet maradéktalanul.

Mi összeházasodtunk még baba előtt. Terveztük a babát és a férjem kijelentette, hogy nem akarja, hogy mások azt higgyék, hogy csak a baba miatt házasodunk össze! Én mondtam neki, hogy ez engem nem érdekel, mert nem az a fontos! Nos az esküvő után állandóan azt kérdezgették, hogy "na milyen a házas élet?" Mit is válaszolhattam volna? Ugyan olyan, mint előtte, csak van róla papír (már az esküvő előtt is együtt éltünk). Jó érzés azt mondani, hogy a férjem. DE! Semmi sem lett volna másabb, ha nem vagyunk házasok! A mai világban pedig már tényleg nem kellene szekálni senkit ezért! Nyugodtan lépj át ezeken a beszólásokon! A ti életetek, nem a másé! Ha nektek így jó, és miért ne lenne, akkor meg miért szól bele bárki is!?

Élvezzétek a babavárást!

Szia!

Erre a problémára csak az idő lesz a megoldás. Mi is rengeteget hallgattuk, hogy miért házasodunk össze. Nekünk jó volt papír nélkül is. És most is jó így. Amikor terhes voltam megint előjött ez a kérdés. Mióta megszületett a babó (5 hónapos), azóta senki nem kérdezte meg mikor házasodunk össze. Sztem rájöttek, hogy ha eddig nem, akkor most már minek.

Nem olyan régen anyósom megkérdezte, hogy nem fog hiányozni nekünk az ezüst/arany stb. lakodalom? Mondom neki, hogy mi ünnepeljük a megismerkedésünk évfordulóját, és úgysem fogjuk megélni az aranylagzit. (30 éves vagyok, 12 éve vagyunk együtt. Hol leszek én 80 évesen?!)