Dr. Molnár Mihályról vélemény? Tapasztalat? Mit gondoltok a tatabányai korházról rossz élmények?

Egy barátnőmnek ő volt a fogadott orvosa, maximálisan meg volt elégedve vele.

Amúgy szerintem nagyon kedves, közvetlen orvos. Velem is nagyon rendes volt viziteknél, mindig megkérdezte, hogy vagyok.

Én Tatabányán szültem idén februárban. Meg voltam elégedve mindennel. A csecsemős nővérek között volt 1-2 kevésbé jó fej, de boldogultam nélkülük is szerencsére. Nekem rossz élményem nincs. Pedig egyszer decemberben is voltam bent 1 hetet megfigyelésen, akkor sem volt semmi gond.

Szia! Nekem nagyon rossz a véleményem róla, és már túl vagyok szerencsére mindenen, de akkor megfogadtam, hogy mivel perelni nem tudom (időben menekültem tőle), ezért ahol lehet, elmesélem a történetem. Egy régebbi válaszomat másolom ide neked:

Van egy miómám (jó nagy), amit a Roykó (szakmai válasza: maga még fiatal, biztos nincs semmi baj- ez nem vicc!!!) és a Ferencz (Kb. 20 perc uh után sem) nem vett észre, így lettem terhes.

A Molnár ugyan észrevette, majd két perc alatt közölte, hogy húha, egy hatalmas méhdaganatom van (semmi magyarázat, hogy mi az, úgy jöttem ki tőle,hogy rákos vagyok), és nem tarthatom meg a gyereket, másnap menjek vérvételre, aztán abortuszra, aztán megműt, és ha szerencsém van, akkor megmarad a méhem. Feltettem egy kérdést (nyilván jó okos kérdés abban az állapotban): most mi lesz, jön a kemo, és társai?? Válasz: a lóf@szt. Így szó szerint! Majd közölte, hogy ha Tatabányán voltam eddig, akkor nem is kérdez többet, mert itt mindenki hülye (ha lehülyézi a saját osztályát, akkor én oda minek menjek be????). Majd előadta jófej módon, hogy mivel ekkora a daganat (7x8 centis volt akkor), ezért nem kell fizetnem az abortuszért neki(azóta tudom,hogy ha orvosilag indokolt, akkor ingyenes). Gondolom nem kell részleteznem, hogy milyen állapotban jöttem el tőle, azt sem tudom, hogyan vezettem haza.

Ezt nyilván nem hagytam annyiban, így kerültem a SOTE-ra, ahol hozzáértő orvosok (szonográfus, nőgyógyász) megvizsgáltak, egyeztettek a professzorral, és teljes felvilágosítás mellett vázolták a lehetőségeket. Volt kockázat, de vállaltam a babát, és már 6 hónapos azóta, tehát minden simán ment. Ezt a babát a Molnár két nap múlva megölte volna, csak mert az kényelmesebb, vagy neki kevesebb kockázat, vagy csak mert nem ért hozzá, és a biztosra ment volna (statisztikai szempontból).

Nem azzal van bajom,hogy a speckó esetekhez nem ért, hanem azzal, hogy nem mondja azt, hogy ez a kórház nincs erre felkészülve, nem láttak ennyi problémás esetet, menjek tovább. Neeem, ő ennél nagyobb orvos, ő a számára kevesebb kockázatot jelentő dolgot választja, és nekem esélyem sincs semmire. Hány babát vehetett már el így????

Biztos, hogy a normál terhességeket ellátja, nem vitatom, de ha gond van, akkor innen menekülni kell. Azt még tudni kell róla, hogy imád császározni, ha hozzá kerülsz, nagy esélyed van erre. Nagyjából ha a hajad kicsit kócosabb, már meg fog császározni (betegek, mentősök, ápolók közös véleménye ez, nem az ujjamból szoptam).

Aztán ilyen alapvető dolgok: ahányszor mentem vérvételre, vagy bármire, mindig parasztok voltak! A SOTE-n soha!! Miért lehet ez? Itt minden problémás, más kórházban meg olyan gördülékeny minden. A vérvételes helyen mondták, hogy innen meneküljek (még az elején), a családban vannak mentősök, hát ők is ezt mondták. Azóta egy kórházi ápolótól is megkaptam az infót, hogy nem jó orvos, iszonyat, amit művel. Mentős rokon sztorija: vitte be az elvetélt nőt, aki egy lepedőbe volt csavarva, és vérzett. A Molnár a folyosón lekapta róla a lepedőt, és olyan paraszt volt vele, hogy az döbbenet.

Hányingerem van ettől a kórháztól, és bármi is lesz, én ide tuti nem megyek be soha! A terhességem alatt párszor mentem vérvételre, mindig én voltam a sznob pesti, mindig ment valami beszólás. Közben én csak mentettem a gyerekemet!!

Szeretnék elmesélni egy történetet, ami január 14-én történt meg velünk a tatabányai szent borbála korház egyik osztályának várójában.

Párom térdre rogyva megtörten sír mellettem a földön, mikor arra jön dr molnár mihály osztályos főorvos, és kioktató, gunyús, gusztustalan hangnem ránk üvölt, hogy mégis mit képzelünk magunkról, ez egy kórház, hogy merészelünk ilyeneket csinálni.

Kedvemhez mérten felvilágosítottam, hogy szencsétlen lány édesanyját nemrég hoztuk be a korházba, és most közölték vele, hogy max pár órája van hátra. Ezek után is még akkor is ő volt felháborodva, és csak ismételte előbb is elhangzott módon, stílusban ugyan azt. Közöltem vele, hogy hogy lehet egy ilyen undorító ember, hogy nem elég hogy lát egy huszas évei elején lévő lányt összetörve sírni, és nem hogy megkérdezné, hogy mi a baj, segíthetne e, ő inkább "letámadja" lehordja, és miután felvilágosítjuk, ugyan úgy folytatja. Miután befejeztem mondandóm, ő ugyan úgy szajkózza a magáét, továbbra is mi, kedvesem vagyunk a rosszak, és mégis mit képzelek magamról. Miután közöltem vele, hogy jobb ha befejezi és tovább sétál, különben bejuttatom valamelyik sürgősségi osztályra, morogva szitkozódva elsétált. Több ember is tanúja volt a dolognak, és ők is értetlenül álltak a történteknél.

Nem értem, hogy ilyen emberek hogyan létezhetnek, lehetnek orvosok, egyáltalán akármi.

Érdeklődtem a kórházban, hogy tehetnék panaszt, azt mondták töltsek ki egy betegelégedettségi lapot, amit az osztályok előtti várokban megtalálhatok. Mint vártam sehol sem találtam. Úgyhogy akkor annyiban hagytam.

Sajnos az incidens után körülbelül egy órával párom édesanyja örökre lehunyta szemét.

A teendők miatt sajnos várat magára a személyes panasz,de addig is ahol lehet megosztom a történteket.

Remélem másnak nem okoz szívfájdalmat, megaláztatást ez a gusztustalan undorító ember.