A barátommal első gyerekünket várjuk, miért vannak ilyen szélsőséges érzéseim mostanában?
Védekezés mellett estem teherbe, fizikailag természetesen már alkalmasak vagyunk gyerekvállalásra, de szellemileg még talán nem. Én szerencsére befejeztem az egyetemet, nem kell halasztanom, egyedül a munka miatt sajnálom, mert jó lett volna most elhelyezkedni, kaptam is volna lehetőséget egy cégnél, de így már ugye nem vesznek fel. A barátom miatt lelkiismeretfurdalásom van, mert Ő fotósnak tanul, és ki szeretett volna menni egy évre Franciaországba ösztöndíjjal. Nagyon fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy neki most miattam kell itthon maradnia, pedig most rengeteg lehetősége lenne, annyira tehetséges fiú. Mindennél jobban szeretem és azt szeretném, hogy meg tudja valósítani az álmait, tudom, hogy ez most csöpögősen hangzik, biztos a hormonok is közrejátszanak, de mindig is támogattam, mióta ismerem, mert tudom, hogy egy kincs. Egész pontosan úgy érzem (tudom, hogy hülyeség), mintha én szúrnám el a jövőjét azzal, hogy gyereket várok. Talán azért érzem így, mert jobban szeretem magamnál, és bár nekem is sok mindent fel kell adnom, de az Ő áldozatait még jobban sajnálom. Emiatt sokat sírok és rossz kedvem van, pocsékul érzem magam néha, nagyon nehéz. Egyszer rámtör, hogy mennyire szeretem és boldog vagyok, máskor pedig az jár a fejemben, hogy basszus, ez is csak velem történhet meg, pont a leggázabb időszakomban, mikor még a szüleim sem tudnak támogatni anyagilag, a barátom meg nem keres túl sokat. Lelkiismeretfurdalás gyötör, egyfolytában emésztem magam és nagyon rapszodikus a hangulatom, mit tehetnék? Tudom, csak magamon segíthetek, de azért hátha tudnátok valami megoldást a gondolkodásmódomra.
21L
válasza:Biztos meg akarjátok tartani?
Így előbb-utóbb a gyerek bűnbak lesz, aki miatt elröppentek a lehetőségek.
Szerintem azért gondolkodsz így, mert valahol felelősnek érzed magad, pedig nem vagy. Sajnos nincs 100%-os védekezési mód, max az önmegtartóztatás.
válasza:
válasza:kedves Kérdező,
Nincs elrontva a jövő, meg lesz minden, amit szeretnétek, 2-3- évvel később.
Egy pár hét múlva- talán amikor meghallod a kicsi szívének dobogását, vagy amikor megmozdul - ez el fog múlni. És ha a karjaidbaan tartod a kicsit - és együtt játszotok apukával is hármasban, rá fogsz jönni, nem vett el senki senkitől semmit. Végtelen ajándékot kaptatok.
válasza:Első válaszoló, te mire tippelsz abból a megfogalmazásból, hogy "gyermekünket várjuk" ?
Nekem most a második babával volt ugyanilyen hullámvasútam, mint amiről írsz... Ő nem volt egyelőre a terv része, vártak vissza dolgozni engem is, a pasim is megelégedhetett volna azzal az egy munkával, ami a hobbija is. Ehelyett alig látjuk egymást, ritkán jut idő bármilyen programra, de muszáj, mert itt tornyosulnak a számlák, a nagy baba növi ki a ruhákat stb...
Próbálom úgy felfogni, hogy lehetőségeink mindig lesznek, csak észre kell őket venni, és ha már egyszer a bébik mellett döntöttünk, akkor meg is kell békélnünk egyelőre azzal, hogy a saját fejlődésünk parkolópályára kerül egy időre. Igyekszem én is képben lenni, rendszeresen találkozom a kollégáimmal, sok céges eseményre meghívják a kismamákat is nálunk szerencsére. Szóval még az anyukának sem kell mindent feladniuk, és talán az apák egy fokkal könnyebb helyzetben is vannak. Tudom, könnyű ezt mondani, de ha a barátod tehetséges, az nem fog elillanni, és ösztöndíjakat is ahogy én emlékszem sokat sokfélét lehetett pályázni. Drukkolok nektek nagyon!
28/N
válasza:Mert a hormonháztartásod megzavarodott.
Hát akkor gondolj erre beszélgesd ezt meg magaddal..
Hm.. tönkreteszem a jövődet, hogy gyereket várok.....
Jön a válasz magadtól. De hogy is tehetném már tönkre, hiszen ő is ott volt. Együtt csináltuk a gyerekünket. Nem az én hibám, nem is hiba. Ezzel még nincs veszve minden.
Próbáld magad megnyugtatni, és ha nehezen megy, akkor tedd le, hogy melyik a jobb. Ha marad és te szarul érzed magad, csakis saját választásodból, mert valljuk be ezt az ember eldönti, (bár te most hormonális vagy az más kicsit)
vagy elengeded, és amiatt leszel szomorú, hogy nem lesz veled.
Neked kell dönts magad miatt. De ő is segíthet. Hallgasd meg, beszéljetek ki mit szeretne, hogyan lesz a legjobb. És mikor totál rádjön a hoppáré csak jusson eszedbe, hogy másállapotban vagy, ezért erősebbek az érzelmeid, agyalásaid.
válasza:Nehogy elvetesd!!!! Nehez lesz de meg lehet csinalni es a lehetosegek ott vannak akkor is meg mikor a baba 2-3 eves lesz majd. Olyan fiatalok vagytok meg!!
ezt sajat tapasztalatbol irom. En sem voltam kesz gyerekvallalasra mikor befejeztem a fosikolat , majd masoddiplomaztam az egyetemen. meg 25 evesen sem voltam kesz. Volt egy udvarlom aki idosebb volt nalam es o mar szeretett volna csaladot. minden feltetel adott lett volna csak en meg nem voltam ra kesz. vilagot akartam latni, elni, kiprobalni magam, megvalositani almaim. igy eleresztettem. 13 evvel kesobb anyakent mar maskepp gondolom azt az idoszakot. Igen utaztam, megvalositottam az almom, kulfoldre mentem, letelepedtem, allampolgarsagot kaptam, jo allasom van, nem panaszkodhatnek, DE megsem vagyok boldog. Nehez anyava valni amikor mar kiepitett karier van, mert nem lehet a kettot osszeegyeztetni. Itt nincs sem gyes, gyed, semmi, igy koran vissza kellett mennem dolgozni raadasul az en picim pont a valsag kellos kozepen szuletett. Igy utolag erett fejjel, ha akkor az udvarlomat nem engedem el, hanem csaladot alapitok akkor, akkor tudtam volna ANYA lenni 100%-ban, es majd utana karriert epiteni, es ma mar sokkal boldogabb ember lennek. Ezt csak azert irtam le sose band h fiatal anyuka vagy.
válasza: válasza:Mintha az én történetemet olvasnám.Csak én nem voltam egyetemista (csak szakmunkás) és dolgoztam amikor babát vártunk.A párom(később a férjem) tanult még,és ő is pont ment volna Angliába ösztöndíjasként,de nem ment tovább tanulni,mert családja lett.Én megszültem a fiúnkat.A férjem dolgozott.Évről évre egyre nehezebb lett mindkettőnknek,mert én úgy éreztem hogy korai volt,a férjem úgy érezte,hogy lemondott az álmairól.Lassan egyre több veszekedés lett,és volt egy nap amikor egymás fejéhez vágtuk,hogy ki mit veszített a korai babaszületéssel.6 év házasság után,inkább elváltunk,hogy a gyerekünk ne olyan légkörben éljen ahol a szülők boldogtalanok.
Nem kívánom hogy ti is így csalódjatok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!