Összefoglalnátok pár mondatban, hogy ti hogyan élitek meg a második terhességeteket?

- külön neműek: a nagyobbik lány, a kisebbik fiú.

- 17 hónap lett köztük, úgyhogy nem nagyon volt lehetőségem különösebben magammal foglalkozni, ott volt a nagyobb, aki még maga is pici volt akkoriban

- azt hiszem, nem. Talán csak annyi volt a különbség, hogy már nem voltak ismeretlenek a bennem lejátszódó dolgok (itt fáj-ott fáj, úristen ez mi stb dolgokra gondolok, amik miatt az elsőnél sokat izgultam feleslegesen :D). Illetve mégis eszembe jutott még valami: mivel a lányom korababa lett, ezért ebből kiindulva a másodikkal már a 34. héten full készen volt a pakkom (az iratok +hajszárító+fényképezőgép kivételével)

+ valami egyéb kategória: ez a második egy becsúszott baba, akita férjem egyáltalán nem akart, de én minden észérv ellenére megtartottam. Ő mereven elutasította a kicsit és megromlott a házasságunk is. Nagyon nehéz volt így végigcsinálni a várandósságot és az első pár hónapot, és kutya keményen dolgoztam azért, hogy normalizálódjon a viszonyuk. 4 hós volt a kicsi, mikor az apja először nyúlt hozzá kötelességen kívüli módon, szeretetteljesen. :S Aztán mire egyéves lett, már kölcsönösen imádták egymást :-)

9 év volt különbség, második lány lett (első fiú)

sosem hagytam el magam,se trhesen, se a 2 gyrek között, sem most

az első terhessé teljesen problémamnetes volt, leszámítva vérszegénységet

második:

terhsségi cukorbetegség

haematóma

mióma

aranyér (első szülés után jött ki)

vérszegénység

mind két terhsség alatt szinte végig dolgoztam, 28 és 37 évesen szültem

kis korkülönbséget nem akartam

A fiam 2éves, a tesója(kislány)1 hónap múlva születik. A két terhesség egészen más, fiammal semmibajom nem volt, még az utolsó héten is vidáman kirándultam, és persze rengeteg időm volt:-)Most viszont minden volt, hányinger,rosszullétek, ájulás, folyamatos görcsölés, gyengeség...és persze most már annyira tolja magát a kisasszony, hogy néha a bordáimat nyomja:-) Viszont nincs időm elhagyni magam, és a varrandóság is elrepült:-)

Amit másképpen csináltam az a babakelengye. Most fogom megcsinálni, és a kórházi csomagot is máshogy rendeztem:-) Ami nagyon aggaszt az a szülés... kicsit kezdek pánikolni. A fiam császáros volt(előtte 12 óra vajúdás), és most variálok, hogy mi lesz. Tudom, hogy baromság, mert muszáj, de ha a szülésre gondolok, hát a gyomrom összeugrik.

1. A 'nagy' fiú, most kislányt várunk, 20 hónap korkülönbség lesz köztük.

2. Kifejezetten a terhességgel nem foglalkozok. Még a fiam is kicsi, arra koncentrálok, hogy hozzá legyen energiám:) egy hónapom van még hátra, hát...a fiammal sokkal könnyebb volt terhesnek lenni fizikailag. Most sokkal fáradékonyabb vagyok, többet nyafogok stb. Viszont kevesebbet híztam.

3. A fiamnál ilyenkor már rég össze volt pakolva a kórházi csomag, meg a baba ruhái. Most még semmi, igaz a ruhákat már kimostam, kivasaltam, de pl rájöttem, hogy nem is tudom hova rakni, így most szekrényt kell vennünk.

Valami más? a szüléstől én is félek egy kicsit. A fiamat nagyon túlhordtam, a kórházi tartózkodásunk egy rémálom volt, nem szeretném újra átélni.

- mindketto fiu

- a terhesseggel joval kevesebbet foglalkoztam, kb annyit, hogy igyekeztem a vizsgalatok datumat a fejemben tartani. A magammal valo foglalkozas nem valtozott tul sokat akkor sem es utana sem, nem tudom, hogy mire gondolsz, de en foglalkozom a kulso/belso harmoniammal napi szinten

- elso terhesseg alatt rengeteget ettem, masodik terhesseg alatt tartottam a normal taplalkozasomat

- nekem villamgyorsan eltelt a masodik terhessegem, mintha nem is lett volna. Ennek az oka egyszeruen annyi volt, hogy az elso babank 5 honapos volt, amikor elhataroztuk, hogy elkezdunk a kisteson ugykodni, de mar az elso honapban megfogant a baba.

Szoval egy baba mellett voltam terhes, kozben 3 honapra vissza kellett mennem dolgozni, igy a 7. honapig megallas sem volt. Utana meg annyira sem: ketszer koltozkodtunk, utoljara 38 hetesen egy 120 nm-es hazba.

Egyebkent egy percig sem bantam meg, az elso terhessegem hosszunak es unalmasnak tunt, a masodik elrepult es vegig nagyon fitt voltam, mivel mas valasztasom nem volt.

1. a második terhességemmel lányt vártam, az első gyermekünk pedig fiú.

2. nem foglalkoztam közel se annyit a terhességgel, én is úgy voltam hogy örültem ha a vizsgálatokra eljutok.

3. nem szedtem magzatvédő vitamint csak folsavat és kalciumot.

4. Mégis sokkal sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb terhesség volt a második máig örömmel gondolok rá, nem volt semmi terhes bajom ami az elsővel igen (hányás, hányinger, rosszullét, majd vizesedés, gyomorégés és a végén egy borzasztó fájdalmas szülés majd vérvesztés és szenvedős szoptatás tudom ez már nem szervesen a terhességhez tartozik).

A másodiknál tényleg egy öröm volt az egész a végén se szenvedtem ,csak kíváncsian vártam milyen lesz a kislányom. Mindössze 3 óra volt a szülés és minden jól ment, szoptatás stb. Pedig 4300 grammal született.

Tapasztalat: azért örültem ennek a terhességnek mert láttam hogy így is lehet terhesnek lenni hogy nem szenvedés.