Összefoglalnátok pár mondatban, hogy ti hogyan élitek meg a második terhességeteket?

Első terhességem:

-kisfiú, most lesz 3 éves

rengeteget olvastam a terhesség alatt, és igen sokkal többet foglalkoztam magával a terhességgel is, valahogy több idő jutott erre

-álomterhesség volt, a 38. hétig dolgoztam és naponta km-ket gyalogoltam, rosszullét alig-alig, vizesedés a legvégén

-az idő szinte vánszorgott, azt hittem sosem telik le a 40 hét

-hülyeségeket vásároltam össze, aminek a felét nem is használtam

Mostani terhességem:

-kislány, így egész más minden bár időm kevesebb foglalkozni a terhességgel, mert itt a fiam, de nagyon élvezem a rózsaszín cuccok válogatását

-nehéz terhesség, problémás, hányós, derékfájós, visszeres, és már kezdek vizesedni is,+ idegbajos vagyok és sajnos türelmetlen

-az idő sokkal gyorsabban megy, most 27 hetes vagyok, de komolyan mintha tegnap teszteltem volna pozit.

-nem vásárolok eszeveszetten, szinte minden megvan, egyedül rucikat vettem és mág pár apróság kell majd, ill. már tudom miből milyen márka vált be, így nem veszek olyat ami tutira nem jó

-sokkal tudatosabban készülök a szülésre és az első hónapokra, hisz tudom már mire számítsak, a fiammal nagyon nehéz volt, igazi üvöltős-hasfájós baba volt, úgyhogy ha a lányom egy fokkal jobb lesz, már fellélegezhetek. :)

Van egy fiam, most kislányom lesz.

A mostani terhességet tehernek élem meg, mert fizikailag sokkal jobban elfáradok a 20 hónapos fiam mellett. Tovább is voltam rosszul a lányommal. Orvoshoz sem menetrendszerűen járok, nem csinálok dolgot belőle, ha egy héttel később megyek, mint ahogyan kellene (a fiammal napra pontosan akkor mentem, mikor mondták). Nem kértem ultrahangos fotót sem, alig várom, hogy túl legyek rajta, és a valódi gyereket tarthassam a kezemben, a fotó nem ér semmit. A fiammal állandóan sztetoszkóppal hallgattam a hasam, meg sokszor mértem a vérnyomásomat, most talán egyszer vettem elő a vérnyomásmérőt. Nem kímélem magam fizikailag, addig emelem a fiam, míg érzem, hogy birom. Rettenetesen kívánom a kólát és a boroskólát, sokat is iszok belőlük (szerintem, azért ez még nem a piás szint:)). Néha mikor belegondolok, hogy alig vártam, hogy a fiam átaludja az éjszakát, most meg képes vagyok előlről kezdeni mindent, elgondolkozok rajta, hogy valóban akartam-e ezt (bár ilyenkor inkább a fáradtság beszél belőlem). Nem érzem nőnek magam, alig várom, hogy túllegyek rajta és végre fogyózhassak és újra felvehessem a szép ruháimat. Nem látom magam szépnek. Idegesít, hogy bebarnult a mellbimbóm, a férjem előtt szégyellek vetkőzni (pedig neki nagyon tetszek pocakosan). A kórházi tartózkodás alapjában véve nem volt negatív élmény, most mégis néha belémnyilall, hogy Úristen, megint át kell éljem az egész tortúrát?!

Mindezek ellenére nagyon várom, hogy végre megszülessen a kislányunk és nagyon jó, hogy már tudom, mire számítsak, hogyan zajlik a szülés meg a kórházi ellátás, mire van szükségem stb. Tehát hogy a rutin megvan. Csak most ezen a terhesség részén jó volna túl lenni.

1 gyerekes, 30 hetes km.

Ugyan a második terhességet kérdezted, és én most a harmadikat élem meg..

2 évente jöttek/jönnek a babák, már a második terhességre sem volt időm, most pedig egyszerűen egy "mellékes" állapot, hogy hordok magamban egy újabb kis életet.

A környezet érdeklődése esetleges, szinte meglepődöm, ha megkérdezik, hogy vagyok.

A baba, a szülés (harmadik császár) iránti aggodalom nem szűnik, szerintem még a sokadik terhességnél sem,

amit nyertem az egésszel, az úgynevezett "tapasztalatommal", hogy jobban tudok a súlygyarapodásra figyelni.

Szia.

A kisfiam most múlt 2 éves és most vagyok 7 hetes terhes.

Nagyon szeretnénk kislányt de ha fiú lesz az sem baj csak egészséges legyen

A párom 2 hetente jár haza külföldön dolgozik.

A fiammal semmi bajom nem volt most pedig mindig émelygek szédülök gyenge vagyok, tehát minden ami csak lehet előjött :-)

Már most eléggé látszik szerintem a fiammal ilyenkor még semmi hasam nem volt.

Remélem azért mert kislány lesz :-)