37+1 hetes kismama vagyok és nagyon elkeseredett! Tényleg nincs már remény?

hé, nyugi!!!! :)

tudom, hogy vacak érzés, ha az ember rákészül valamire és végül máshogy alakul, de meg kell tanulni elfogadni a leosztott lapokat. Nem olyan nagy tragédia ám császárral szülni, ugyanúgy életet adsz a gyermekednek, és szerintem csak ez számít!

A csaszisok is "megszenvednek" a babáért, csak nem közben, hanem utána, és szerintem semmivel sem "ér" kevesebbet egy császáros szülés, mint egy hüvelyi.

Mondom én, akiből szinte kipottyant a baba, pedig én meg császárra készültem, szóval fordított lett a helyzet, mint nálad.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy fel a fejjel, próbáld meg elfogadni, hogy esetleg nem a korábbi elképzelésed szerint alakul a szülés. Úgy is a végeredmény a lényeg, és ha majd ott szuszog melletted a kis csomag, meglátod, tökmindegy lesz, mit éltél át érte...

A köldökzsinór meg normál szülésnél is okozhat gondot, de azért én a helyedben megfogadnám a doki tanácsát, feküdj csak le, mondd, h rosszul vagy, és ne törődj a környezeteddel, a baba jóléte a legfontosabb. DE NE PARÁZZZ!!!!! minden rendben lesz!

Szia Sorstárs!

Megnyugtatni nem todlak, szerintem nem is lehet, csak elmesélem a mi történetünket.

Az én kisfiam is nagyon kényelmesen csücsült odabennt. Doki szerint semmi esélyem nem volt arra, hogy beforduljon. Elég nagyra is nőtt, így nálam is talonban volt a császár. Először kétségbe estem, de a végén már úgy voltam vele, hogy ha műtét, akkor műtét, csak a kisfiam egészséges legyen. Ahogy írták már előttem, úgy fogtam fel én is. Nekem ezt a lapot osztották.

Aztán a 42. héten a főorvos úr kerek perec közölte velem, hogy ezt a babát élve nem tudom megszülni. Megváltás volt a császár.

Mindez 8 hónapja volt, már tervben van a kistesó. És nagyon remélem, és imádkozom azért, hogy megint császárral szüljek.

Konkrét kérdésedre válaszolva: remény mindig van arra, hogy megforduljon, de lelkileg készülj arra, hogy nem fog.

A húgomnak az első babája ugyanígy volt, csücsült mint egy kis buddha. A doki mondott egy pozitúrát ami gyakran segít a mamáknak.

Ez a következő:

négykézlábra állsz, a homlokodat a két kezed közé leteszed a földre, a fenekedet pedig az égbe emeled, mintha "bebakolnál" (már elnézést) ezt favágó pőozitúrának hívják az orvosok.

A hugi pont nálam a nappailnkab végezte és nevetgéltünk milyen idétlenség és abban a pillanatban érezte hogy megfordult a baba..így is lett!

Egy próbát megér nem?