Olyan nők, akiknek a párjuknak/férjüknek már van gyereke az előző kapcsolatából/házasságából, azok nem érzik úgy, hogy a párjuk már nem úgy fog örülni a babának?

teljesen ugyanígy vagyunk mi is.Akár én is írhattam volna soraidat...

Páromnak van két lánya, még mi nem tudjuk, hogy a közös gyermek milyen nemű, mindig azt mondtam, hogy mindegy csak egészséges legyen, de a lelkem mélyén fiút szeretnék inkább.Pont azért, mert fia még nincs a páromnak.A fiút legalább én adhatnám meg neki.

Utolsó vizsgálaton a doki azt mondta, hogy nem igazán lehet látni, mi van a lába között, de nem nagyon lát ott semmit, de ezt nagyon ne vegyem biztosra.

Én teljesen összetörtem, hogy lányom lesz.Páromnak meg teljesen mindegy.

Mostmár beletörődtem,meg örülök is, de aznap elkeserített a dolog, nagyon fiút szerettem volna.

Én hasonló helyzetben voltam, páromnak tizenéves fia van már. Nem izgult annyira a vizsgálatok előtt/után, mint én, de lehet, hogy egyébként sem zizgett volna, mert nem az a típus. De én mégis kicsit szomorú voltam, és abban bíztam, legalább kislányunk lesz, az mégis egy kicsit "új" dolog számára.

Már a 12. héten tudtuk, hogy kisfiú lesz...:)Ráadásul a környezetemben mindenki ezzel stresszelt, hogy jajj, párom most már biztosan kislányt szeretett volna, stb.

Aztán a szülés napján volt nagy izgalom, ahogy szokott lenni, párom hihetetlenül édesen csinálta végig az egészet, nagy segítség volt számomra, és akkor már láttam rajta az izgalmat és azt, hogy mennyire szeretne segíteni nekem, enyhíteni a fájdalmon.

Abban a pillanatban, ahogy felsírt a kisfiunk, a pocakomra tették, ő pedig elvágta a köldökzsinórt...potyogtak párom könnyei, teljesen meg volt hatódva, sosem láttam még ilyennek.:)

A babánkat első pillanattól fogva imádja - és őszintén szólva sokszor jól is jött, hogy ő már tapasztaltabb, pelenkázás/ öltöztetés/ altatás területén. Sokáig padlón voltam a szülés után fizikailag, ő pedig nagyon szívesen éjszakázott, kisfiam rengetegszer aludt el a mellkasán.

Most 1 éves a kisfiunk, és a mai napig különleges kapcsolat van közöttük, imádja az apját, és bármi van, rögtön megnyugszik a kezében.

Az "első baba csodája" mítoszon túl kell tenni magunkat..., hisz gondolj bele, ha te is már a második babádat fogod várni, neked magadnak sem lesz már újdonság a terhesség-babázás, mégsem gondolnád magadról sosem, hogy nem vagy már annyira lelkes a második babádért, nem?:)

UI: egyébként, most beszélgetünk már a második babáról, és én ugyanolyan lelkes és izgatott vagyok a babatervezés gondolatára, mint anno, szóval ez nem a babák számától függ.:)

Szia!

Nálunk is ez a szitu, a páromnak van egy 5 éves kislánya.

Most várjuk a közös kisbabánkat, aki kisfiú! :-)

Én is ugyanígy éreztem az elején, ahogy Te, hogy talán nem fogja annyira várni, meg is beszéltük, és mondta, hogy butaság, hiszen imád engem, és ne gondoljak butaságokat! Aztán kiderült, hogy kisfiú, nagyon örültünk, de kislánynak is teljesen ugyanúgy örültünk volna, és szeret velem eljönni ultahangra, látom, hogy alig várja, simizi a pocim, beszél hozzá, mostmár tudom, hogy alaptalan volt az aggodalmam... :-) Ne izgulj, nem várja kevésbé, ez biztos, hiszen Te vagy neki a párja, a szerelme, és ez a legfontosabb! :-)

De nézheted onnan is a dolgot, hogyha neked lenne mástól gyermeked, akkor a mostani párodtól kevésbé várnád-e (?)

Ugye hogy nem? :-))

Boldog babavárást! :-)

36 hkm