Kismamák/anyukák, akiknek a párjuknak már van egy másik nőtől gyereke. Hogyan éreztek?

Szia. :D

Páromnak van már egy 3 éves kislánya. Sokat van nálunk,nagyon szeretem és ő is engem. Teljesen normális,hogy van egy ilyen fura érzésed,mert nekem is van. Nem is tudom,hogy mi erre a jó szó,de én félek,hogy,ha megszületik az én kislányom,akkor a páromét nem fogom már úgy szeretni. Én mondjuk a nagyszülöktől nem félek,mert állandón a hasamat simogatják meg beszélnek a babához és már msot szeretik annyira,mint a másikat. Apuka titkos vágya nálunk is egy kisfiú volt,de azt mondta,hogy végülis mind1. Hát kislány lesz,de már most ő is apuci szeme fénye. Szerintem felesleges izgulnod. Nagyszülők is ugyan annyira fogják szeretni,mint a másikat és apucija is.

Barbi :)

2.vagyok

Persze,ez is előfordulhat,de nem izgulok,mert én 20 éves vagyok,párom 23 szóval még akkor se lenne baj,bár ez az opció nem túl valószínű.

Teljesen normális érzések. Anya leszel, és az ösztöneid azt súgják, hogy a te gyereked az első és mindenben az ő érdekeit nézed. Ezzel senkinek nem lehet problémája addig amíg nem jut el egy beteges szintre (de nálad erről nincs is szó). Szeretni kell a másik gyereket is de nem lehet (és nem is kell)ugyanúgy mint a sajátodat...hiszen nem ugyanolyan gyereked(vajon ő ugyanúgy szeret téged mint az anyukáját?!). Tisztelem azokat akik azt tudják "mondani", hogy "úgy szeretem mint a sajátomat" (és nem is igazán hiszem el, mivel szerintem csak arról van szó, hogy nagyon jó emberek akik intelligensen tudják kezelni az ilyen szituációkat). Nálunk a párom első gyereke már kamasz (fiatalkori kapcsolatból, elég érdekes édesanyával, aki nem kicsit nevelte a férjem ellen...), sajnos nem igazán érdekli mi van velünk, hiába keressük, neki minden fontosabb mint az, hogy elfogadja a meghívásunkat...A mi gyerekünk velünk él, ő neveli, ő fürdeti, az anyukáját(engem) imád stb...egyértelmű, hogy hozzá közelebb áll (nem mondhatom, hogy jobban szereti, mert ez így nem lenne igaz). Én mindig normális voltam vele amikor találkoztunk, nincs bennem rossz érzés hiszen tudtam, hogy ő van, ismerek minden részletet a férjem múltjából, így mentem hozzá, vállalva ezzel minden esetleges "kellemetlenséget". Soha nem bántom (akármilyen gonoszan viselkedik a férjemmel akinek ezzel fájdalmat okoz) még szavakkal sem minősítem a viselkedését. Azt, hogy mennyire szeretem...mint a szomszéd kisfiút...

A nagyszülőkkel meg nem tudsz mit csinálni. Vannak olyanok akiknek minden unoka egyforma(vagy ők is csak mondják és úgy tesznek?), és vannak akik különbséget tesznek ilyen vagy olyan okok miatt, és ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy jobban szereti egyiket vagy másikat. De szerintem ez is csak akkor fáj, ha a te gyereked a második. Végülis ez is érthető, hiszen neked is "egyforma" volt minden nagyszülő? Van akihez közelebb álunk és van akivel felszínesebb a kapcsolatunk. Teljesen normálisak az érzéseid, és biztos sok ilyen lesz még,mert neked ő lesz a leg-leg-leg...:))) Boldog babavárást!