Ti csak olyan férfinak szülnétek gyereket akit szívből szerettek, vagy igazából nem a férfin van a hangsúly, hanem hogy legyen gyerek? Vagy ha csak kicsit szeretitek a férfit az is elég?

4-essel értek egyet. A heves lángolás elveszi az ember eszét, nem annak látja aki valójában. Az a lángolás úgyis elmúlik, és ami utánna jön az az igazi szeretet, feltéve ha a két fél tudja tisztelni, megbecsülni egymást. Tapasztalatbol beszélek.

A volt férjemmel nagy lángolás volt, született 2 gyerekünk, de nem volt jó férj, és szörnyű apa lett. Soha nem törődött sem velem, sem a gyerekeivel.

Most 3,5 éve élek együtt az új párommal. Nem volt lángolás, csak elmélyülő szeretet. Most várjuk a közös babánkat. És szörnyű ezt mondani de ezerszer jobb apja a gyerekeimnek az igazi apjuknál.

Szerintem fontosabb a felcsapó lángoknál, hogy kivel tudsz együtt élni.

Én annak szültem akibe szerelmes vagyok mind a mai napig. Az egy szerencsés konstelláció hogy fel is nőtt az apaszerephez maximálisan időközben. (ő mondjuk nem az a pocakpuszilgatós, pelenkacserélős mindenben részt vevő típus, de ez engem annyira nem zavaró viszont mindent megtenne értük és ő az egyetlen ember akire teljesen nyugodt szívvel bíznám őket úgy szereti őket mint én.)

Volt olyan párom őelőtte aki maximálisan apa típus volt és az a típus akinek fát lehet vágni a hátán, dolgozik ugyanakkor kel éjjel a gyerekhez mindent megcsinálna körülöttük kiteszi szívét lelkét a családért, de nem voltam szerelmes belé csak szerettem mint embert.

Tudtam hogy neki nem szülhetek mert boldogtalan lettem volna.

És így a gyerekek is.

Hát le lehet pontozni, de én olyan férfihoz mentem tudatosan feleségül és olyan férfinak szültem gyerekeket, akiről úgy gondoltam, hogy megbízható férj és apa lesz remélhetőleg életünk végéig. Nagy lángolás nem volt, soha nem éreztem azt a "belepusztulok-a nagy -szerelembe" érzést, egyszerűen csak egy pasi volt aki tetszett, jó volt vele minden és fantasztikus embernek tartottam. Nem iszik, szorgalmas, családcentrikus, hűséges, megbízhatók, művelt és mindenben segít.

Nem bántam meg, csodás férj és apa, persze vannak összezördüléseink, de a "nagy Ő"-vel még több lenne szerintem. Jól döntöttem, a kislányunk meg egyenesen isteníti őt és ő is a lányunkat, de engem is elkényeztet, ő viszont az a haspuszilgatós, pelenkázós típus:) Két hónap múlva születik meg a kisfiúnk. Boldog vagyok, ez így jó.