Hasonló helyzetben lévő kismamák vagy anyukák! Válaszolnátok?
6 hónapos terhes vagyok, és egyedül maradtam.
Mikor kiderült a terhességem még jobban örült neki a párom mint én.Mert azt tudni illik 11 évig élt házasságban de az előző kapcsolatából nem lehetett gyereke.Mindent meg próbáltak de hiába.
Majd össze kerültünk,és folyamatosan ígérgette, hogy végleg megszakít vele minden kapcsolatot, ez azonban soha nem történt meg,de mindig megbocsátottam neki.
Az első hetekben még minden szép volt, nem voltak vitáink és úgy tűnt mint ha valóban fenn hagyta volna az előző kapcsolatát. Amiben reménykedtem mivel azzal a hiszemmel voltam hogy hátha megváltoztatja a kicsi.De tévedtem.
Még nyíltabb lett a kapcsolatuk, és a kicsi egyáltalán nem érdekli, néha fel hív és ennyi.De akkor sem azért mert érdekli a dolog. Néha pedig találkozunk havonta két havonta és mindig úgy tesz mint ha minden rendben lenne köztük.Hol ott ez nem így van.
Egyedül hagyott és semmit nem tud rólunk, a vizsgálatokra egyedül járok ami szörnyű eddig hatalmas lelkesedéssel mentem most pedig beleborzongok.Látni azt, hogy szinte mindenki mellett ott a párja és mellettem senki nincs, hogy mindenkinek van kivel megosztani az örömöket nekem nincs.Szörnyű néha elsírom magam egy egy várakozásnál.
Nagyon szomorú vagyok, nagyon fáj hogy a gyerekemnek is úgy mint ahogy nekem apa nélkül kell felnőnie.
De mindezek ellenére napról napra erősebb érzelmet érzek iránta.Várom hogy csörögjön a telefon még akkor is ha tisztán tudom, hogy amit hallani fogok az egy hatalmas hazugság.
Nem szeretek tv-t nézni, ha nézek is akkor csak természet filmeket, hogy még véletlenül se lássak boldog családokat, vagy szerelmes jeleneteket.
Akik hasonló helyzetben voltak hogyan tettétek túl magatokat rajta?
válasza: válasza:Nem voltam a helyzetedben, de sajnos az élet kegyetlenül őszinte. Addig míg nem nézünk szembe a saját démonainkkal, ismételjük szüleinktől tanult (jó és rossz) mintáikat. Ez nem véletlen, hogy így történt. A férfi csak 50%-ban felelős azért, hogy most egyedül vagy terhesen. Ezt ki kell mondani.
De ha most fáj is, fordulóponthoz érkeztél. Ideje kimondani azokat, amiket eddig nem mertél és változtatni az életeden, hogy hiteles szülője lehess a picinek!
Ajánlom:
Innen letöltheted: Csernus Imre A nő c. könyvét:
További érdekes videók:
http://www.youtube.com/watch?v=gzJChiW67TQ&feature=relmfu
válasza: válasza:Meg tettem mindent,de folytonosan csak hazudozik.
Mindig mindent elkövettem, mellette álltam és még sem.
Valahol nem magam miatt fáj ennyire, hanem a pici miatt.
Én apa nélkül nőttem fel,és szörnyű volt.Talán azért mert ismertem.
Mikor a legnagyobb szükségem volt rá, akkor dobott el magától és ez hatalmas űrt hagyott bennem, sokat szenvedtem és annó azt mondtam hogy : ,, Nekem nem kell soha gyerek" nem azért mert nem szeretem őket, hanem pont ezért hogy megóvjam ettől a szenvedéstől, mert csak magát hibáztatja majd ha meg nő épp úgy ahogy én tettem.
Azt fogja gondolni hogy miatta mentünk külön, de ez nem így van!
Hogy miért vállaltam be egy babát?
nem tervezett volt, úgy volt elvetetem, de mikor megláttam az UH-on, ahogy vert a kis szíve, teljesen össze törtem.Az játszódott le bennem ő az én gyerekem, egy élet ha el vetetném az gyilkosság lenne. Szal ezért.
Már több mint 2 éve vagyunk/ voltunk együtt.
És mint ahogy írtam mikor megtudta h útban van egy kis pocaklakó minden jól ment.
Csak hetek múlva jöttek elő megint nála ezek a bolondórák!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!