Ti párkapcsolatotok hogy alakul azóta hogy terhesek vagyok?

tyűűűű... nem egyszerű a helyzet! a terhesség előtt nem voltak gondjaitok? mert furcsa,hogy csak a baba megléte óta vagytok így... én is sokkal hisztisebb vagyok,mióta velünk a baba, hülyeségeken bőgöm el magam, egyfolytában azon aggódom meg lesz-e mindenünk,mire jön a kicsi és egyfolytában a megvásárolandó tárgyak tulajdonságaival tömöm az ember fejét. egész jól kezeli, meg be kell vallanom magamnak is,hogy én vagyok megkattanva,így könnyebb lenyelni,ha valamire nem úgy reagál,ahogy én szeretném. (ilyenkor bőgök, de el is makogom közben,hogy semmi baj,csak a hormonok)

mi sem szexelünk túl sokat, heti egy,de lehet,hogy az is kimarad,bár előtte sem volt túl nagy étvágyunk. pénzzel vita nincs, én aggódom miatta,de mindig beláttatja velem,hogy az a sok limlom, színes ketyere,amit ránk akarnak tukmálni nem olyan égetően fontos,így kicsit mindig megnyugszom, hogy a valóban szükséges dolgok meg nem kerülnek majd csillagászati összegbe.

azt nem írod,hogy mik konkrétan a problémák. miket tesz ő,amit nem vesz észre? és miket teszel te,amitől elviselhetetlen vagy. szülés után lehet,hogy könnyebb lesz a helyzet,ha most nem mentek vérre,hanem nyeltek egy kicsit. különköltözni nem tudtok a szülőktől? biztos az is sok vitát szít!

Igen, én is ezt akartam kérdezni,hogy minden rendben volt-e előtte?

Mert ha egy kapcsolatban difi van, a terhesség meg a gyerek még rá tud tenni egy lapáttal!

Nálunk szerencsére nem sok minden változott. Kicsit érzékenyebb lettem, de tök jól kezelte a párom, mert a munkahelyén a kolléganők kiokosították!:)

Szerencsére a pénzen nem kellett aggódnunk!

Terveztétek a babát egyébként?

Szia!

Úgy sajnálom, amilyen helyzetben vagy!Nehéz lehet így!

2éve vártuk a csodát, amikor idén nyáron végre megtörtént velünk is!Mi mindketten nagyon várjuk már a picurt, még jobban összehozott Minket, a párom igazán még figyelmesebb lett velem, mindent megtesz nekem.Boldogok vagyunk, mosolygunk egész nap, nagyon jó érzés!Gondtalan babavárást kívánok neked is!26hkm

Szia!

Nekem sem segít sokat a férjem, kb annyit mint terhesség elött, de nem is hisztizek miatta. Ha valamit akarok szépen megkérem és kész, de soha nem ugráltatom vagy csicskáztatom. Mi természetesen kezeljük a terhességem pedig mi is vártunk rá egy évet. Én ugyan úgy csinálom a dolgomat otthon, ami az ő dolga ő is csinálja, ha nehezet kell emelni vagy ilyesmi abban szívesen segít de nem visszük túlzásba. Ha annyira elfáradtam és nem főzök nagy kaját akkor sincs baj, akkor eszünk tojás rántottát vagy bundáskenyeret vagy bármi ilyen gyorsabb kaját. Nálunk a heti 4 szex biztos megvan, jobb heteken a heti 7 is, így volt ez a terhesség elött is.

Kisebb-nagyobb viták mindig vannak pl miért 3 sört iszik meg péntek este miért nem elég a 2, vagy már megint bejött utcai cipőben stb... de ezek kb 2 percig tartanak aztán éljük tovább a boldog kis életünket. Ami még probléma az nálunk is a pénz, nincs belőle sok de igényeink vannak, a párom nem látja hogy a babadolgok sem olyan olcsók még ha használtan is veszi őket az ember, de igyekszik nem piszkálni érte.

Én azt tudom mondani, hogy mi ugyan olyan boldogok vagyunk most is mint a terhesség elött, nagyon szeretjük egymást. Én azon vagyok hogy a baba elött, majd a megszületése után se változzon sok minden és próbálom a férjemet is így irányítgatni. Nem várok el tőle többet mint eddig, nem hisztizek, nem panaszkodom és cserébe szeretetet, törődést kapok.

20hkm

nagyon sajnálom, hogy így vagytok :(

nálunk elég sok veszekedés volt az elején a munka miatt. pont akkor léptem ki a cégtől ahol dolgoztam, mikor teherbe estem. folyton azon ment a vita, hogy keressek másik munkahelyet... nem értette meg, hogy egy kismamát nem fognak alkalmazni sehol.

aztán elkezdett nőni a pocakom, voltunk 4D-n, érezte az első rúgásokat, és onnantól teljesen megváltoztak a dolgok közöttünk. szerintem ekkorra fogta föl, hogy a pici babáját hordom a szívem alatt. nagyon figyelmes, erején felül segít mindenben. azóta egy hangos szó nem hangzott el közöttünk, bár néha duzzogott, hogy milyen drága kiságyat néztem, de rájött, hogy a többihez viszonyítva nem is olyan vészes az ára. a kisruhákat, amiket eddig vettem mind odapróbálta a hasamhoz, és közölte, hogy gyönyörű lesz benne a kislánya :)

órákig tudnék még ömlengeni, mennyire más lett, de most inkább abbahagyom.

volt veletek uh-n? láttam már a pici babáját? szerintem nálatok is az lehet a helyzet, hogy nem fogta még föl, hogy valóban babátok lesz. lehet hogy írtad már, és elsiklottam fölötte, de hány hetes terhes vagy?

Szia!

A mi kapcsolatunk csak még bensőségesebb lett. Nekünk elsőre sikerült, és párom baromi büszke volt magára.

Az elején b.sztatott, hogy mennyit alszom, és hogy úszik a lakás, már a kutyát sem viszem ki reggel sétálni, de megérttettem vele, hogy a gyereknövesztés fárasztó dolog, a hormonszint változások miatt fáradékonyabb vagyok, és amúgy sem csinálhatok minden ugyanúgy, mint mikor még nem voltam terhes. Ráadásul kb amióta megfogant a babánk én azóta nem kívánom a szexet, úgyhogy lassan 9 teljes hónapja nem voltam együtt a párommal (persze azért kényesztettem máshogy, de hát az még sem az igazi), de ő még sem mondott olyat, hogy más pasi már rég megcsalt volna...

Szóval szerintem a párod egy éretlen tökfej, ahogy gondolkodik, próbáld meg elvenni tőle az xboxot, ezermilliószázalék, hogy hisztigörcsöt kapna, mint egy gyerek!

Egyrészt én beszélnék az anyjával, hogy üljön le a kicsi fiával és beszéljen a fejével, hogy mi is az a terhesség, miből áll, miért vagy olyan, amilyen, stb, másrészt pedig minden héten elolvastatnám vele, hogy az adott héten mije fejlődik ki a kisfiának. Ne csak uh-kra vidd el, hanem vond be őt a terhességbe, számolj be neki minden egyes apró részletről, pl amikor csuklik a babád (azt szerintem még nem érzed, de idővel érezni fogod), vagy ma erősebben rúgdosott, mint tegnap, vagy hű a kisfiad ma kívánja az epres nutellás uborkás szendvicset, és hasonlók.

A babaholmik drágák, de az ember nem azért vállal gyereket mert az olcsó mulatság. Én is ettől féltem, és nem akartam teherbe esni, már 2 éve házasok voltunk, és az anyósom már kb az esküvőnk napján izgult értünk, hogy legyen gyerek (mi nem is próbálkoztunk). Szóval 2 évig kellett engem győzködni, de én attól rettegtem, hogy nem bírjuk majd anyagilag, mert az összes pénzt, amit megspóroltam, azt a párom egy óra alatt képes volt elverni. Nálunk nem én járok shoppingolni, hanem a férjem, ő imádja a cipőket, szép holmikat, járni az üzleteket, engem meg kb ostorral kell csapkodni, hogy betegyem a lábam egy plázába és akkor is csak a legszükségesebbeket veszem meg. Szóval féltem, de amint sikerült a babóka, a párom megszelidült pénzköltés ügyileg és most már sokkal jobban figyel arra, hogy mire költ. Hála az égnek. És vett már csomó mindent a picinknek is, a kiságyat ő nézte ki, a plüssöket, és forgójátékot, kis ruhácskát. Szóval pozitív irányban változott.

Én azt tudom tanácsolni, hogy próbáld meg visszafogni magad, ha panaszkodni kell, akkor ne neki, ne az anyjának, hanem mondjuk egy barátnődnek vagy anyukádnak panaszkodj. Azért az elviselhetetlen jelző inkább a nőket szokta illetni, mint a férfiakat, ráadásul két lábon járó hormonbomba vagy, úgyhogy lehet benne valami, amit a párod mond, és ezt nem bántáskép, csak hogy gondolkozz el rajta. Persze, tök jó másnak, hogy a párja egy szóra ugrik, és hozza a narancslevet, de lehet hogy a párod is kimerült, dolgozik, sulizik, és a nap végén csak arra vágyik, hogy egy kicsit agyhalottkodjon a gépen. Meg kell adni neki ezt a kis teret, és tiszteletben kell tartani, különben ő sem fog soha semmiért sem tisztelni és a folyamatos nyávogással csak rontasz a helyzeten. Próbálj meg pozitívumokat keresni, ha valamit megtesz neked, azt köszönd meg és dícsérd meg, hogy milyen rendes. Mondom, ők olyanok mint a gyerekek, pozitív visszajelzés kell nekik, és akkor jól viselkednek! :D

Sok sikert és kitartást!