Mit tegyek? Tudna segíteni valaki közületek?

Sajnálom,hogy így alakult.

Azt javaskom,menj haza a szüleidhez,ha nem javl a helyzet.Ha a baba megszületik,szügséged lessz segítségre.Ha a párod nem fog,valakinek kell....

Kitartás a babádért.

Hát, erre a helyzetre nem sok okosság van, szerintem. Talánle kéne ülnötök beszélgetni egy kicsit. Megkérdezni, hogy a jövőben is ez lesz-e a napirend, mert ilyen hozzáállással nem igazán lehet felnevelni egy gyerkőcöt.

Anyagilag sem mindegy, hogy amit eliszik, azt inkább a babára lehetne fordítani. Neked sem mindegy, hogy mennyit segít otthon, mert fizikailag is elég megterhelő a terhesség is és a kisbabával való foglalkozás is.

Nálunk is volt hasonló probléma, de idáig nem fajultak el a dolgok. Az én férjem is sörözget, de csak pár üveggel, és amikor hazaér, akkor mindenben segít. Kicsit hagyom, hogy kikapcsolódjon, mert a munkahelyi stressz után kell egy kis lazítás, kikapcsolódás, hogy ne úgy jöjjön haza, hogy még hozzászolni sem lehet. A lényeg, hogy megtaláljátok az aranyközéputat. Ha nem mutat erre hajlandóságot, akkor sajnos el kell gondolkodni, hogy meddig lehet ezt így tovább folytatni. Nem egyszerű, de ez van sajna!!

Sok szerencsét, és szívből kívánom, hogy rendeződjenek a családi problémák!

Anyósomék így élték le az életüket. Sajnos sokszor hallom panaszkodni anyósomat, hogy mileyn lusta a férje, hogy sem ezt, sem azt nem csinált meg, csak dumál meg szik egész nap, és mindig megkérdi, hogy most ne robbanjon fel?! Már mondtam neki párszor, hogy én már régen pontot tettem volna a kapcsolat végére, és különmentem volna.

Sajnos azt mondom: ha úgy érzed, megváltozott, és már nem bírsz vele együtt maradni, most menjetek külön, vagy aztán később ner is merj panaszkodni senkinek se, mert (bocs) csak hülyének néznek, hogy ha tudtad, akkor most mit panaszkodsz! Kutyából nem lesz szalonna.

Kívánom, hogy a legjobb döntést hozd