Aki többedszer terhes azoktól a mamiktól kérdezem, hogy ti is elfelejtettétek a fájdalmat?

Szerintem ez legtöbbünknél így van. Én még emlékszem arra, hogy nagyon fájt és hosszú volt, de csak fizikailag, mert közben rettenetesen boldog és büszke voltam, folyton arra gondoltam, minden egyes fájással közelebb kerülök Hozzá! :)

Az általánosabb tapasztalat az, hogy könnyebben születnek a nem első gyerekek. Annyi lehet még, hogy van, aki az első szülés során átéltek miatt jobban fél, mert tudja már pontosan mi is várhat rá és nagyon rágörcsöl, már az első fájásoknál retteg. Az ilyen esetekben el tudom képzelni, hogy rosszabb élmény. Anyós meg kapja be, ha igazából ez is a tapasztalata, neki az lenne a dolga, hogy egy kismamát bátorítson, nem pedig rémisztgessen. Ne is hallgass oda, örülj a kis érkezőnek, meg annak, hogy nem félelemmel, hanem várakozással vagy eltelve. Gratulálok a babához, könnyű szülést, jó egészséget, és nagyon sok boldogságot kívánok Nektek!

En tavaly novemberben szultem az elso babamat es mar varom a kistestvert. Lehet, hogy a keves ido miatt, de en el nem felejtettem, persze nem tokeletesen, de azert emlekszem a fajdalom intenzitasara. Ettol fuggetlenul nem felek a fajdalomtol es a vajudastol. Szerencses voltam, mert rovid volt, jo harom ora, viszont rettenetes eros es gyors fajasaim voltak, ami miatt nem volt eppen mulatsagos.

En valami egesz mastol felek: a csaszarmetszestol. Szules utan sokszor belegondoltam, hogy mennyi komplikacio tortenhetne es vajon olyan zokkenomentes lesz-e a 2. szules is, mint az elso es mi van, ha nem. Akkor teljesen optimista voltam, hogy minden csak jo lehet, most meg mar tudom, hogy milyen, ha minden jol megy es felek, hogy a 2. szules nem lesz ilyen tokeletes.

Nagyon rendes az anyósod! :) Harmadik babámat várom és bizton állíthatom, hogy rendi az anyósod, hogy ilyet mond, így próbál ő is biztatni. :)

Szerintem rengeteg tényező szerepet játszik abban, hogy hogyan éled meg a szülést és később hogy fogsz rá emlékezni, valamint ehhez mennyi idő kell.

Az én első szülésem..hogy is mondjam...iszonyú volt. Sok beavatkozás, pedig egyébként komplikációmentes szülés lett volna. 6 óra alatt megszületett a babánk, csak épp a végén már közeledett az ebédszünet és a doki ezt meg is mondta, minden eszközt bevetett, hogy ne maradjon le a kollégáival való kajálásról. 7 évig nem akartam utána gyereket, még csak a szülésre gondolni sem voltam hajlandó. Aztán találtunk egy tüneményes dokit, így megszületett a második is. 14 hós lehetett, mikor már nagyon szerettem volna a harmadikat, ennyit számít a doki is. Most 2,5 éves, 6 hónapja pocakban a harmadik bébink, közben elvesztettünk egy magzatot, de most már itt van ő és már nagyon várom, hogy megszülessen.

Állitólag a szülési fájdalom az egyetlen fájadalom,amit felidézni nem tud az ember.Emlékezni emlékszik,hogy mennyire fájdalmas volt,de felidézni nem tudja....

Nekem az első és a második sem volt hűűű de fájdalmas.

A vajúdás az igen,az borzalmas volt de az elsőnél.

A másodiknál szinte észre sem vettem.

Most a harmadikat várom,de legalább annyira izgulok,mint az elsőnél.

Jó egészséget és simán nyomd ki:)

Nem a nyomás fáj a végén, hanem az elhúzódó vajúdás, ha nem tágulsz és nem hagynak békén, kézzel tágítanak meg adnak mindenféle sz*rt, amit nem is kértél (pl. zselé) és annál jobban fáj. Nem hagyják a természetes lefolyását a dolognak, felfektetnek a szülőágyra órákra, mégha nem is akarsz...most nem fogom hagyni magam, alternatív módon szeretnék szülni és nem hagyom, hogy össze-vissza vizsgáljon mindenféle tanuló...

Kb. van még 7 hetem a második bébimmel, de már most tudom, hogy ha sem a picinek sem nekem nem lesz bajom, nem hagyok ezer féle beavatkozást végig csinálni. SEnki egy szóval nem indokolta meg, mit miért tesz, hiába volt fogadott dokim, a végére beesett, addig meg az ügyeletes rohangált egyikünktől a másikig és nem igazán ért rá magyarázni, pedig jó lett volna tudni, hol tartok, mi történik, stb...