Az mennyire elítélendő, ha mondjuk egy 18-19, max 20 éves lány terhes?

Én semennyire nem nézem le, ha a szülei támogatják és nem a minimálbérből élő szülők nyakára szüli, de amiket írtál, azoknak nagy része sztereotípia. Húszéves emberben is ismerek olyat, aki nyugdíjasként viselkedik, meg ötvenesben is fiatalosat. Engem fiatalon vállaltak a szüleim, de lehet, hogy jobb lett volna, ha érettebben teszik.

Azokat a "másokat" meg, akik lenéznek a szüleid miatt, ott kell hagyni a francba, mert jó nagy bunkók. Értelmes emberekkel kell barátkozni. Én sose néztem, melyik ismerősömnek hányévesek a szülei.

Annyira, amennyire felelősen szülte...

Vagyis ha dolgozol, a pároddal el tudjátok tartani magatokat, a baba is megkap mindent, amire szüksége van, akkor senkinek sincs joga elítélni benneteket.

Tanulni meg akkor is lehet, ha a baba már picit nagyobb, és dolgozni is ugyanúgy lehet mellette továbbra is.

Szóval minden a körülményektől függ.

Mellesleg az emberek nagy része MINDENBEN talál hibát, tehát eleve ne úgy állj hozzá, hogy mások mit fognak szólni.

Tényleg nem a kor a lényeg, hanem az érettség.

Nem mindegy, hogy szülés után az anyuka odadobja a nagyinak a babát, felkeni a sminket, és megy vissza a discoba, vagy törődik a babával, a férjével el tudják tartani, és tényleg anyai hozzáállással neveli, minden alapvető szükségletet nyújtva.

és az mennyire ha valaki 39,40,41 évesen terhes?

semennyire... ki mikor dönt úgy hogy érett az anyaságra (és ha nem tervezetten lesz terhes akkor is készen áll rá valamennyire ha megtartja a babát -értem ez alatt hogy nem adja örökbe hanem felneveli)

van olyan ismerősöm aki most 19 évesen fog férjhez menni és szeretne mihamarabb babát de ez a ritkább. többen vannak azok akik 30-35 évesen is még tologatják a gyerekvállalást mert biztos megélhetést akarnak vagy olyan párt akit megbízható és jó apa lenne.

mindenki más típus, valaki a jég hátán is megél és egyedül kevésből is meri vállalni hogy felneveli a gyereket valaki pedig havi 200000 ft jövedelem mellett is hezitál.

de ettől még nem elítélendő egyik sem

Nem elítélendő, csak kockázatos. Egyik gimis osztálytársamnak ez volt az álma, fiatalon gyereket szülni, többet is, nagy család, stb. A barátja ugyanígy gondolkozott, úgyhogy a lány már terhesen érettségizett, aztán össze is házasodtak. Egy évig otthon volt a babával, utána elkezdte az egyetemet, minden a terv szerint alakult.

Aztán kiderült, hogy a gyerek autista. Mivel a férje tartja el őket, nyilván neki kell foglalkozni a gyerekkel, orvostól orvosig vinni, meg mindenféle fejlesztő foglalkozásokra. Persze emiatt nem tudta folytatni az egyetemet, most azt mondja, talán ha nagyobb lesz a gyerek... meg azt is, hogy ha újra kellene csinálnia, először a saját álmait valósítaná meg. Mert ha már gyereked van, akkor ő lesz az első, soha többé te.

Elgondolkodtató. Nem mondom, hogy elítélem, aki korán szül. De tényleg annyi kockázattal jár (amikről az ember nem is álmodik), hogy én biztosan nem teszem, amíg legalább a diplomám nincs a kezemben.