A menyasszonyom terhes és terhességi depresszió gyötri. Milyen tapasztalataitok és tanácsaitok vannak a témával kapcsolatban?

Az orvosilag megallapitott terhessegi depr-rol nincs tapasztalatom (ha van ilyen).

Szemelyesen az a tapasztalatom, hogy akinek mentalis (vagy barminek is nevezhetjük) problema merül fel, az nem csak ugy "ok nelküli". Ugy gondolom, hibas gondolkodas, hogy akkor mostantol megjelöljük terhessegi depresszio kifejezessel, es ezzel "kiemeltük" az allapotot onnan, ami. Ettöl fogva van egy betegseg, amit gyogyitani kell, van egy szemely, akihez köthetö (es ezt megelheti ebben szenvedö embernek, vagy olyannak, aki emiatt terhet jelent a környezetenek, vagy olyannak, akivel emiatt foglalkozni kell...stb), ahelyett, hogy az allapotot magat tisztaznank es "gyogyitanank".

En ugy gondolom, ezzel szemben a problemak nem ok nelkül jelennek meg, es ezeket nem egy "beteg"-nek kinevezett szemelyhez, hanem egy adott környezethez kellene kötni: az adott szemely es a környezetenek kapcsolataban, kölcsönhatasaban van legtöbbször a hiba.

Bocsanat, ha nagyon elvont lennek, remelem, azert erthetö...

Nem tartom valoszinünek, hogy a terhessegi depresszio "csak ugy" keletkezne, es sztem csak ritkan köthetö önmagaban a terhes nöhöz (eretlen szemelyiseg, nem kivant terhesseg...stb). Sokkal gyakrabban a környezet elvarasai, meg nem ertese all szerintem mögötte - ha meg ismert oka van, akkor hol van ott depresszio? Termeszetes a hormonok miatti hangulatvaltozas, erzekenyseg - sztem normalis környezetben, ha egyszerüen embersegesen es normalisan közelednek egy hormoningadozasos nöhöz, attol nem fog kiborulni es "depresszios" lenni. Szerintem ha megfelelö figyelmet, megertest, segitseget kap valaki, akkor jol erzi magat, es mi van zarva a depresszio. Nem tudom elkepzelni, hogy valaki önmagaban a terhessegtöl depresszios lesz, szerintem ott a korabbi problemak erösödtek csak fel (a hormonok miatti erzekenyseg miatt), azaz köze sincs az oknak a terhesseghez.

Ezen kivül, homeopatias szerek is segithetnek, amiröl nagyon jo Magyar leirasok vannak a neten, bar sokak szerint a "hormonok jateka"-t nem befolyasolja semmi, artani semmikepp sem arthat! De persze ahol "külsö okok" vannak (anyos, rokonsag hozzaallasa...stb), ezt nem szünteti meg semmifele termeszetes szer vagy gyogyszer sem.

*"Szerintem ha megfelelö figyelmet, megertest, segitseget kap valaki, akkor jol erzi magat, es ki van zarva a depresszio." - helyesbitve.

Kicsit sokaig tartott, mig leirtam, közben olvastam kommentedet: sztem ez egy teljesen normalis hangulatingadozas a hormonok miatt, es eszerint kellene ehhez viszonyulni. Azaz a hölgynek es a környezetenek is csak egyszerüen elfogadni, hogy most erzekenyebb (nem kinevetni, nem kritizalni, es ne erezze, hogy elvarjak a kicsattano jokedvet...stb), tehat elfogadni, hogy ebben a pillanatban ez van, ez a termeszetes, majd elmulik. Nem kinevezni depresszionak, amivel maris foglalkozni lehet...stb, hanem ez egy termeszetes hangulatingadozas. (Persze ebben a fazisban, mert ha eljut valaki az öngyilkossagig, ott mar többet kene ezzel foglalkozni.)

3.

Szerintem ilyen, hogy "terhességi depresszió" nem létezik. Ilyenkor az ember sokkal érzékenyebb, volt olyan időszakom, amikor mindenen sírva fakadtam, pl hogy késett a vonat, vagy sokan voltak a pénztárnál, akkor is sírhatnékom támadt, mégsem nevezte senki depressziónak. Voltak persze nehezebb időszakok, de megkértem mindenkit, hogy legyenek türelemmel, és érdekes, senki nem gúnyolt, vagy ilyenek.

Szerintem 1-2 napos rossz kedved nem kell rögtön ledepressziózni, de ha tovább is fenn áll a depresszió, ami egy igen összetett fogalom, akkor tényleg szakembert kell megkeresni, aki tud segíteni a problémán...

39hkm

Én át tudom érezni ezt a helyzetet, hiszen nekünk minden rendben az életünkkel hál'isten, semmi okom a panaszra. Mégis néha csak úgy ok nélkül olyan érzékeny voltam, hogy mindenen sírtam. Sokan hisztinek neveznék, mert első babás vagyok, meg ilyenek, de nem tudtam ellene mit tenni, bármi miatt sírás jött rám, vagy csak semmihez nem volt kedvem, szinte már-már élni sem. Persze valahogy a párom mindig kirángatott belőle, elvitt haverokhoz, vagy csak úgy sétáltunk, vagy beültünk egy fagyira valahová, vagy csak kirakatokat nézegettünk, ami tőle nagy szó,és valahogy sikerült átvészelni. Persze voltak és vannak nehezebb időszakok, pl 31-32 hetesen jöttem rá, hogy még semmije nincs a babának, és akkor is kiakadtam, hogy biztos rossz anya leszek, és ezt is fel lehet fogni hisztinek, de néha már engem is zavart a labilis érzelmi világom. Még most is van olyan, hogy sírnom kell ok nélkül, de már könnyebb, mert tudom, hogy bármikor megszülethet, és a karomban foghatom.

Tudom, hogy néhol eltértem a témától, és bocsánat, de ennyit tudtam hozzáfűzni a dologhoz, hogy te mint a párja sokat tudsz neki segíteni apró kis gesztusokkal :)

Az előző 39 hkm

Sajnalattal latom, hogy többgyermekes anyakent es mellesleg most is szüles elött allokent egy olyan ferfire forditottam idöt, aki azt gondolja, elsö babas apakent több köze van a terhesseghez es a szüleshez, es raadasul a segitöszandekomat ennyire ertekeli: "viszont látszik a különbség,hogy ki az,aki valóban tapasztalt már ilyen tüneteket és ki az,akinek köze sincs a terhességhez,csak okoskodott egy kicsit :)". Furcsa, hogy egyesek azt gondoljak, hogy barki okosabbnak erzi magat attol, hogy megosztja a tapasztalalat, velemenyet, ez tenyleg eleg gyerekes gondolkodasra vall. Erre tenyleg kar volt idöt es figyelmet forditani.

3.