Első babámat várom, és nagyon félek a szüléstől, viszont ugyan akkor már várom is nagyon. Írnátok valami bátorítót, hogy ne féljek annyira? Leírhatjátok esetleg, hogy nektek milyen volt az első szülés.

Szia!

Én is nagyon félek, mégis várom, hogy a karomban tarthassam a babámat...

Mitől félsz annyira?

36+6 hkm

inkább nem írom le,mert csak jobban fogsz félni

de nyugi a tiéd könnyű lesz csak erre gondolj és ne paráz,mert annál rosszabb lesz

Én is 37 hetes vagyok, csak már a másodikkal. :-)

Én szó szerint rettegtem az első szülésem előtt, halálfélelmem volt, úgy mentem szülni mintha kivégzésemre vinnének. Óriási szenvedésre, fájdalmakra, minden rosszra számítottam. Ehhez képest nem volt olyan rossz. :-) nekem indítani kellett mert túlhordtam és cukros is voltam, meg magas volt már a vérnyomásom. Reggel 7-kor kaptam a méhszájba egy prosztintablettát, de semmi hatása nem volt. 9-10 körül kaptam beöntést (a szülésznő szerint a meleg víz is segít beindítani a dolgokat, hát nálam ez nem jött össze), majd burkot repesztettek. Semmi hatás. dél körül bekötötték az oxitocin infúziót, na attól lettek fájásaim, de csak nekem fájt, a méhszáj nem nyílt tőlük. 1-2 óra elteltével már nagyon fájt (mondjuk ez relatív, mert még sétáltam, álltam, csak én rohadtul nem bírom a fájdalmat így nagyon rosszul éltem meg), akkor mondtam, hogy akkor most kérek valamit, és akkor olyan 13-14 óra körül kaptam EDA-t. És akkor megtörtént a csoda, 1-1,5 óra alatt teljesen eltűnt a méhszáj (az EDA-tól a fájdalom teljesen kikapcsolt, viszont az érzékelés megmaradt valamilyen szinten, szóval nem voltam lebénítva deréktól lefelé). Szülésznő mondta, hogy nyugodtan álljak fel, hadd jöjjön lejjebb az a baba. Mikor szóltam, hogy már tolófájást érzek (konkrétan ugyanolyan mint a székelési inger, csak erősebb), mondta hogy ha gondolom még maradjak állva, és próbálgassam a nyomást, elmagyarázta hogy és hova nyomjak, én meg álldogáltam, nyomogattam :-). Aztán pont 16 órakor mondtam, hogy ha lehet akkor most már megszülném a babát. :-) Úgyhogy felfeküdtem a szülőágyra, és nyomtam, minden fájásra 3 nyomás fért bele. Nem tudom pontosan hány fájásra, de 24 perc alatt nyomtam ki a fiamat, 1 cm-s vágás kellett hozzá (3800 gramm volt). Az EDA valamilyen szinten hatott még a kitoláskor is, de azért már éreztem fájdalmat is, de nem volt olyan szörnyű. A méhtisztításhoz és a gátvarráshoz kaptam külön egy kis adag érzéstelenítőt így ezekből semmit sem éreztem.

Szóval összességében sokkal de sokkal rosszabbra számítottam mint amilyen volt. Mondjuk nyilván EDA nélkül sokkal rosszabb lett volna, de én úgy vagyok vele, hogy ha már van lehetőség a fájdalom csillapítására akkor miért ne éljek vele. Tudom, ezért sokan elítélnek, hogy ez így nem igazi szülés, de nem érdekel. :-)

1. vagyok!

Igen, én is a hosszú vajúdástól félek...

És az álmokat ne is mondd...Múlt éjjel azt álmodtam, hogy rá volt tekeredve a babám nyakára a köldökzsinór és Anyukámmal próbáltam leszedni... áhh, de nem szabad ilyenekre gondolni!!!

Jó a kapcsolatod az orvossal?

Az enyém az volt...a kitolásnál az erősebb lámpákat le is kapcsolták, hogy ne legyen sokkoló a kibújás:)

Nem kérdés, hogy lesz e erőd:)) azt nem állitom, hogy nem fájt...de csak a tágulás...amíg a méhszáj tágul...maga ahogy kibújik nem fájdalmas...csak arra fogsz emlékezni, hogy milyen vt amikor felsírt:)

Fontos, hogy ne görcsölj! Legyen melletted valaki aki biztonságérzetet ad...nekem bent volt az apa és a nővérem is. Most a másodikat várom

Na, akkor nekifutok, hátha segít valamit:o)

Először is, izgulni szabad, félni nem! Aztán, jól ki van találva ez a 40 hét, mert a végére már annyira nehéz lesz a pocakot viselni, hogy az ember úgy érzi, hogy túl akar lenni rajta, akárhogy is lesz.

Aztán: a szülés fáj. Nagyon fáj, talán jobban, mint bármi más fájdalom, amit ismerek, pedig kipróbáltam már egy két kellemetlen dolgot, viszont, ez csak a fájdalom erőssége. Minden más szempontból ez egy "nagyon jó fájdalom". Vagyis én sokkal jobban éltem meg, mint az aranyérműtétet (helyi érzéstelenítéssel), vagy a migrénes fejfájást, vagy a kínzó fogfájást.

A szülési fájdalomnak értelme van, és ebbe kell belekapaszkodni. És kifutása is van. Elindul, majd dinamikusan növekszik, és végül ott az EREDMÉNY!

Az első szülés azért kivételes, mert az ember nem tudja elképzelni, hogy milyen lesz. Bármennyi információt is szereztek, nem elképzelhető. De ez nem baj! Arra kell készülni, hogy "nem tudni, milyen lesz" és hogy könnyen "felülmúlja a várakozásokat".

Ami nekem a második és harmadik szülésnél már jól ment, és ezt tudom nagyon ajánlani, az a gondolatok rendben tartása.

Amikor jön a fájás, (vajúdásra gondolok), akkor nem szabad arra gondolni, hogy NEKEM ez mennyire fáj, meg "NEM BÍROM TOVÁBB", hanem csak a BABÁRA szabad gondolni. Arra, hogy most halad előre felé, és minden fájás alatt megtesz egy pici utat. Tudatosan meg kell próbálni ellazítani az izmokat minél jobban, mert bár a sima izomzat nem irányítható, az izmok egymással összeköttetésben vannak, ha az "érezhető izmokat (különösen a szájat!) sikerül ellazítani fájás közben, az nagyon jól segíti előre a babát, és meggyorsítja az egészet!

Emellett fontos a jó légzéstechnika, de ha ott van egy szülésznő, biztosan segít ebben! Továbbá nagyon jó, ha ott van valaki, akiben maximálisan megbíztok, és aki támogat titeket, legyen az férj, vagy valamilyen nő rokon/barátnő stb.

Jó, ha készültök mindennel, ami segíthet: ásványvíz, szőlőcukor és meleg zokni legyen, mert a láb kihűl (tapasztalat, legforróbb augusztusban is képes kihűlni)

Ájulás veszély csak akkor van, ha fájás közben hátra hajtod a fejed, na azt nem szabad! (Első szülésnél én is belefutottam).

Továbbá nekem nagyon segítettek a különböző pozíciók, állás/térdelés/ülés(labdán)/fekvés. Ha van, aki segít ebben, hogy mikor mit kéne kipróbálni, az nagyon jó, de sokszor az érzés is diktálja, hogy mit éreznél épp kényelmesnek.

Fel a fejjel, szerintem csodaszép, minden fájdalom ellenére, és nagyon megéri!

Szép szülést Nektek!

3 gyerekes anyuka