Miért van az, hogy minél többet találkozom gyerekekkel, annál "jobban" nem akarok sajátot?

Szasz Pali bácsi! :)

10-12 év késés… Így hozta a Sors. A 8 éves párkapocsból nem lett utód, nem velem volt a gond.

Régen, nem néztem jó szemmel azon pasikat, akik azt mondogatták, hogy neki egy 3 éves kortól müxik, de mostanában kezdek én is ezirányba menni. :-(

Továbbvinni a nevem? Fontos ez? Ez a fontos?

Cimbora… pajti… Ez jó! Tetszik, még ha nem is túl pozitív "megszólításnak" szántad. :-)))

Való igaz, hogy nem tudsz megnevezni, hiszen nincs nevem. :)

Nem éreztem iróniát vagy cinizmust.

Igen, nagyon fontos, de amikor hallom, hogy egy szülő évek óta nem tudta kialudni magát, az átvirrasztott éjszakák…

Akkor beindul a para. Meg a sok betegség, a bajok, a hiszti etc. Önzés? Lehet!

Engem szeretnek a gyerekek, alig tudom őket levakarni, de egy gyerek nem csak abból áll, hogy játszom vele.

"Egyrészt mert a gyereknevelés és maga a gyerek egy kimeríthetetlen örömforrás…"

Neked van saját gyermeked? Tanítani, óvni, védeni - ez mind rendben van.

"És az a büszkeség, amikor látod, hogy küzdi le a fiad azokat az akadályokat, amiken te is átmentél fiatalon..."

Igen, erre vágyom én is, csak kislány verzióban. :)) De ráérünk arra még.

Belehúzni, elkapni az asszonyt… Hát, ez nem fog menni. Azt hiszem, nem ő az, aki… Bár, együtt élünk.

Tudom, genyóság ezt így kijelenteni, meg akkor miért rabolom az idejét, de a Sors majd eldönti, hogy merre! Tovább?

"Később nagyon fogod bánni... most vagy az utolsó előtti körben. Még nem túl késő."

Ezt is a Sorsra bízom. :) Meg lehet, hogy nem is lehet gyerekem.

Mondom, ráérünk arra még.

üdv

Pató Pál úr :)

Kedves 7-es!

Nem gondolod, hogy kicsit furcsa dolog ilyet írni? "bar en a baratnod helyeben mar reg elinteztem volna hogy legyen toled"

Főleg, megtenni? Rávenni valakit olyanra, amit nem akar, 's ami visszafordíthatatlan…

"Ha mi nok is igy bedolnenk a tulzasoknak, onsajnaltatasoknak, kihalna a Fold"

Önsajnálatról itt szó sincs. Nem értem hogyan függ össze valami, amit nem akarok, az 'önsajnálattal'.

Válaszolva a többieknek is:

"Hogy szeretnél-e gyereket ezt csak te tudod eldönteni, ennek egy belső érzésnek kell lennie"

Igen, ezt csak én tudhatom. 2006-ig volt egy 8 éven át tartó komoly kapcsolatom, amibe már az elején úgy mentem bele 28-29 évesen, hogy ha nem lehet gyerek, akkor nem maradunk együtt (1). Akkor (úgy voltam vele, hogy) akartam gyereket. Nem jött össze, jártunk vizsgálatokra (2). Az élettársi kapcsolatunkat hitelesíteni kellett, volt róla paírunk, hogy nem vagyunk házasok, de "együtt" vagyunk. Aztán 2006-ban szétmentünk, közrejátszott az is, hogy nem lehetett gyerekünk. Aztán volt ilyen, olyan futó kapcsoltom, és 2007 végén összejöttem egy nővel, akinek volt gyereke (3). SZERELEM volt, de SAJNOS, belekerültem egy édeshármasba, de most nem ez a lényeg!! Megtapasztaltam a gyerekkel járó mindennapi gondokat, a betegségeket, a hisztit, azt hogy mindig vele kell lenni, ami elég kötött életet jelent, pedig nem is egy újszülöttről beszélünk és közben "becsúszott" egy terhesség, aminek abortusz lett a vége. Sajnálom, hogy így történt és mindig számolom, hogy mennyi lenne a gyerek (4). Talán, az ott megtapasztalt dolgok is módosították az akaratot, mely a "saját gyerek" témakört lengték körül. A mostani kapcsolatomban nem érzem azt, hogy szerelem lenne, pedig nagyon vágyom arra az érzésre és akkor TALÁN a témához is máshogy állnék.

Pali bácsi!

Értem a Te felvetéseidet is, hogy meddig érek rá, de egy gyerek nem egy "használt autó", hogy vegyem meg MOST, mert jó vétel. 10 év múlva, 50 évesen már nem tudok olyan jól vezetni… De ez csak egy hülye példa volt és MINDIG számolok azzal, hogy én hány éves leszek, ha a gyerek hány éves lesz… Nem állok túl fényesen egzisztenciálisan, bár, a szakmám elég jó megélhetést tudna biztosítani, ha lenne álláslehetőség, de… Így meg örülök, hogy egyáltalán a saját létemet tudom vezérelni, nemhogy létrehozzak egy másikat ebbe a bizonytalanságba. Nem tudom, meddig tart még ez a "luxus létbizonytalanság", lehet, hogy kifutok a korból és ott is maradok.

"Minél tovább húzod, annál kevesebb kedved lesz, aztán… akkor fog be villanni, hogy de jó lett volna egy gyerek…"

Ez az érzés már megvolt 20as éveim elején, aztán erősödött bennem 30ra, de a különböző behatások miatt elgyengülőben van mostanság. Máshogy állnék hozzá, ha minden olyan hepi lenne.

Lehet, hogy a keserűség beszél belőlem (5), de szeretnék gyereket végre, viszont most az életem egyik része sem erősíti meg ezt bennem. Adok magamnak még öt évet és ha akkor sem lesz jobb az életem, akkor nincs gyerek, aki továbbviszi a vérvonalat.

És még egy dolog, Kedves Hetes! Miért kell becézni a testrészeket? "gyomrocskája" :-))

Ha írnál minden héten, akkor Te lehetnél a Heti Hetes! Vagy Hetesecske! :-D

Love-jegyzet:

(1) tudom, ez (is) genyaság.

(2) ami néhol eléggé megalázó volt.

(3) akkor 2 éves volt a gyerek.

(4) már lenne egy 5 éves gyerekem…

(5) és nem az önsajnálat!

Köszönöm a figyelmet!