Mivel nyugtathatnám meg magam? Teljesen kiborultam. :- (

A férjemet elküldték egy hétre árvízi védekezésre. Teljesen meglepetésszerűen ért minket, mert nincs bent már a csapatban, akiket vezényelni szoktak. 25 hetes terhes vagyok, hétfőn mentünk volna 4d-s uh-ra, teljesen be volt zsongva a férjem is, hogy végre láthatjuk a babát. Az elmúlt időszakban amúgy is rengeteget dolgozott, alig láttuk egymást. Itt ülök a teljesen romba döntött lakás közepén (felújítunk), és valószínűleg most hetekig így marad, mert nem lesz már szabad hétvégéje, a segítség viszont csak hétvégén tud jönni. Teljesen elkeseredtem. Féltem is, ételt is alig tudtam valamit csomagolni neki, mert ami ilyen helyen ehető, az nem sok volt itthon (pár szendvics, konzerv, keksz, de hát nagy étvágyú a férjem), és csak fél órája volt összepakolni, boltba sem tudtunk menni. Ami még bosszant, hogy ilyenkor (korábban vezényelték) mindig összeszed valami nyavaját, mert még egy rendes wc sincs soha, amit nekem most majd haza fog hozni és én elkapok tőle, mert nagyon érzékeny vagyok rá, és félek, hogy ártani fog a babának. Tudom, hogy a hormonok játéka is, hogy érzékenyebb vagyok, de most nagyon taccsra vágott ez az egész. Amúgy is mindjárt vége a második trimeszternek, a legszebb időszaknak, és ebből egy hetet elvettek most tőlünk. :-( Direkt kértük, hogy vegyék ki ebből a csapatból, ami meg is történt (ezek szerint csak állítólag), hogy ne kelljen hirtelen elmennie, most mondhatom le a hétfői uh-t is. Leginkább az bosszant, hogy egyedülálló, nem családapákat pedig nem küldtek el, miért nem veszik ezt figyelembe? (Nem vagyok az a terhes, aki előjogokat követel, helyet kér buszon, meg nem dolgozik, mert tudom, hogy ez nem betegség, de ez akkor is bosszant most.)

Olyan válaszokat nem kérek, hogy nemes célokért ment el, mert ezelőtt is, amikor elvezényelték őket, csak nézték a megáradt folyót, mert rossz helyre küldték őket, már készen volt a gát és négy napig még csak lapátot sem emeltek...