37 hetes kismama vagyok és egyszerűen kiakaszt az anyósom. Mit tegyek?

Először is a pároddal kell dűlőre jutnod. Ő az, akinek meg kell tanulnia nemet mondani. Két okból: egyrészt az ő szülei, nem a tiéd, ezért neki van joga a szüleit megnevelni, másrészt neki kell leválnia róluk, nem neked.

Ha ilyen párom lenne, mint neked, akkor leültetném, és elbeszélgetnék vele, hogy kit is helyez ő első helyre: az anyját, vagy a feleségét és a születendő gyermekét. Hogy képes elnézni azt, hogy a felesége és a gyermeke szűkölködik, mert az anyja elveszi tőlük azt a pénzt, amiért nem dolgozott meg?

Remélhetőleg képes belátni, hogy neki már elsősorban a családja felé vannak kötelezettségei, nem pedig a szülei felé. A szüleinek is van nyugdíjuk, osszák be.

Mindkettőtöknek fontos lenne elhatározásra jutni és kijelölni a határokat: mi az, amit anyós pajti megtehet, és mi az, amit nem. És ahhoz következetesen ragaszkodni. Ha probléma a sok kunyerálás, akkor megálljt parancsolni neki, vagy határt szabni: pl havi 5000 forintig van hitel, efölött már nincs. 2 tojást még adok neki panírozni, de a 10 tojásos piskótáját már nem én fogom finanszírozni. És ettől jottányira sem szabad eltérni, akármennyire siránkozik, akármennyire megsértődik. Hadd sértődjön. A rossz anyós már csak ilyen, megváltozni sajnos nem fog már.

A lehető legjobb lenne azonban elköltözni onnan olyan távolságra, hogy ne tudjanak csak úgy utánatok-hozzátok szaladgálni minden apró-cseprő üggyel. Mondjuk másik városba.