Szeretném is meg nem is. Velem van a baj?

Én sem tudtam elképzelni, mert szerintem ez eleve elképzelhetetlen, amíg át nem éled.

S aztán rászánod magad, és rájössz, soha ekkora élmény még nem történt veled, és ami előtte furának tűnt az átalakul csodává.

Ne ettől tedd függővé az anyaságodat! Ugyan, mindenkiben van kétely, félelem és némi dilinyósság.

Mi egy évet vártunk a babára, tehát tervezett baba. Amíg terveztük, addig semmi félelmem nem volt. Most vagyok 15 hetes, persze nagyon boldog vagyok, de már a legelején rám törtek olyan gondolatok is, hogy vajon jó anya leszek-e, egyáltalán életben tudom-e tartani (mi van, ha leejtem vagy beütöm a fejét, vagy éjszaka belefullad párnába...), meg hogy miket kell venni, milyen babakocsit, milyen ágyat, mennyi ruhát... De ezek azt gondolom, hogy természetes félelmek, mert ezek is az anyagi ösztön meglétét mutatják.

Én végighánytam az első 3 hónapot, no, akkor volt olyan gondolatom, hogy legyen vége ennek az egésznek, aztán amikor megjelent már egy kis dudor a hasamon, onnatól kezdve már azt várom, hogy mozogni kezdjen. Közben meg félek a derékfájdalomtól, a csípőfeszüléstől, a gyomoégéstől, a szüléstől meg pláne. Szóval igen, vegyes érzések kereingenek bennem, de szerintem ez normális. Nagy változás ez mégis :-) Lehet, hogy benned is ilyen érzések lesznek várandósság alatt is, de hidd el, hogy abszolút kezelhető.

Én most a 2. babámat várom, de így is félek és bizonytalankodok eleget. Főleg amiatt, hogy hogy fogok elbírni 2 gyerekkel, pedig a nagy már 5 éves lesz, szóval nem olyan pici. A szüléstől is ugyanúgy félek, mint az elsőnél.

Mindig van min aggódni egy terhesség alatt, na meg utána is, sajna ez ilyen.

Szóval ezek a dolgok ne tartsanak vissza, ha szeretnél babát. Mindenki aggódik és tart tőle hiszen óriási a felelősség, teljesen normális, hogy össze-vissza kavarog minden a fejedben. Egyébként az az érzés, amikor a pici mocorog a hasadban, nagyon kedves érzés, én imádom őt érezni, szóval ettől végképp ne tarts. :-)