Mi lesz igy velünk? Meg fogom szeretni?

Értem a félelmeidet, de szerintem születése után hálás leszel a sorsnak, hogy őt is megadta neked.

Ez egy furcsa átmenet, amint most keresztülmész, de valóban el tudnád képzelni, hogy nem szereted azt a cuki szempárt, azt a mosolyt, az a csicsergést?

Tudom elcsépelt, de ő most egy "sült galamb", aki az öletekbe hullik, míg mások küzdenek a gyermekért. Próbáld meg átértékelni a helyzetet.

Én inkább azt próbálnám meg realizálni, hogy valójában mi állhat ezek mögött. Mitől félsz igazándiból? Hogy érzelmileg bírod-e majd a kettővel? Vagy fizikailag bírod-e? Vagy hogy lesz-e tesóféltékenység, hogyan fogod menedzselni a hátköznapokat stb? Vagy hogy egy olyan dologba mentél bele amit mégse akarsz és frusztrál hogy nem volt erőd kiállni az igazad mellett... gondold át mi nyomaszt, mitől tartasz leginkább.

Mert valószínűleg nem arról van szó, hogy ne tudnál szeretni egy kisbabát, hanem más, mögöttes dolgok miatt vagy kiborulva.

Mivel tudná "tönkretenni" az életedet? Realizáld a félelmeidet, hogy képes legyél megküzdeni velük!

Biztosan fogod tudni szeretni. Gondolj a többi gyerekedre, milyen aranyosak voltak picinek. Szerintem ez segíthet.

Egyébként miért tenné tönkre az életedet? Jó állást hagysz ott miatta esetleg, vagy már megkönnyebbülés volt, hogy nincs vele gond, lehet kicsit magaddal foglalkozni?

Persze, mert most még nem ismered, és a helyzet elszomorít. De szerintem egy gyereket azért nem lehet nem szeretni, mert akárhányadikként érkezett. Ezt te is tudod, nem?

Ő aztán nem tehet róla, hogy ti úgy döntöttetek, hogy megtartjátok. Ő tiszta lappal világra fog jönni, és a fehér lapot te kezdheted el írni. Gondolom te sem akarod, hogy neki rossz legyen, csak azért mert megtartottátok.

Teli vagy hormonokkal, bizonytalan vagy, félsz.

Ő meg egy kis cuki baba lesz, aki majd elvarázsol és majd akkor haragszol csak magadra igazán, hogy képes voltál emiatt sírni és szenvedni.

Mik a félelmeid? Hogy kevesebb idő, pénz jut a többi gyerekre? Hogy átrendeződnek a mindennapok? Hogy megakad a karriered?

Próbálj rájönni, miért ilyen erős benned a félelem, és ha már tudod, mi a gond, arra összpontosíts. Pl. ha a karriered miatt aggódsz, szépen gondold végig, mik a lehetőségeid szülés után, mikor mehetsz vissza dolgozni, hogy oldod meg a gyerekfelügyeletet stb. Ha már fejben elkezded megoldani a problémát, lelkileg is jobb lesz.

A párom is véletlen baba volt. Az anyukája még abortuszra is elment, de nem bírta megtenni. Az egész terhességet az "én ezt nem akarom" érzéssel vitte végig, szülni úgy ment, hogy "csak legyünk már túl rajta". Amikor először megfogta iszonyú lelkiismeret furdalása volt, mert "szerelem" volt első látásra. Egész estés anekdotaraktára van a kiskori szövegekből, történetekből. Imádja a férjem, és nagyon büszke rá (van miért :)).

Remélem nálatok is így alakul, sőt, kívánom nektek!