Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Más is érzett így a terhessége...

Más is érzett így a terhessége alatt? Vagy velem van a baj?

Figyelt kérdés

Most vagyok 32 hetes, és bár nagyon várom már a babát, egyre jobban kezdek megijedni a ténytől, hogy gyerekem lesz. Sőt, a kedvem is kezd elmenni a dologtól.


Pedig tudtam, mivel jár egy gyerek, sok rokon kisgyerek van akörnyezetemben, illetve a férjemnek is van már egy ovis gyereke, szóval tudom, hogy nem rózsaszín cukormáz a gyereknevelés. De mostanában egyre többször vannak olyan gondolataim, hogy mégis mi a fenének vállalnak az emberek gyereket? És lassan már semmi szépet nem látok a dologban, csak a rosszat. Hogy a gyerekek bizony hisztiznek, kiabálnak, sírnak, akaratosak, másfél órás kínszenvedés, amíg el lehet velük indulni, mindent százszor el kell nekik mondani, alkalmanként visszabeszélnek, ezerszer elmondják ugyanazt, dögunalom rajzfilmeket kell velük nézni, egyfolytában beszélnek, rohangálnak, stb, stb. Mostanra már csak azt látom, hogy milyen nehéz velük, hogy csak nyűg az egész, hogy csak megnehezítik az ember életét... és ha most, ebben a pillanatban kellene döntenem, hogy akarok-e gyereket, hát tutira nem vállalnám be.


Ti is voltatok ezzel így, vagy pedig baj van velem? Mit tehetnék ezek ellen az érzések ellen?



2015. febr. 6. 08:41
 1/8 anonim ***** válasza:
Igen, a gyerekekkel sok a gond, mint ahogy látod a környezetedben. Csak egy dolgot hagysz ki, az a más gyereke és nem a tiéd. Szóval azt a végtelen szeretetet nem tudod hozzáadni, ha más gyerekét látod, a sajátodnál pedig pont ez fogja elviselhetővé, és nagyon sokszor boldoggá az együtt töltött pillanatokat.
2015. febr. 6. 08:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:

Ugyan nem voltam még terhes, de sokszor hallottam már erről a tényről, amit leírtál.

Ez egy pszichológiai eset, szinte minden várandós anyukával előfordul, hogy ilyenkor kifordulnak magukból, furcsa lesz a hangulat, vagy éppen ezt érezhetik, amit te, hogy nem is akarnak gyereket. Teljesen normális, fogsz még mást is tapasztalni biztosan.

Az is előfordul egyeseknél, hogy a baba megszületése után is furcsák, vagy a férjüktől fordulnak el, vagy a babától mert megijednek tőle, de próbálj meg ezen változtatni, és betudni annak, hogy ez csak általános tünet, de a te lelkeddel semmi baj nincs.

Próbáld meg szeretni a kicsit, és ne is általánosíts a gyerekekről, hiszen az az ártatlan kis apróság nem tett semmi rosszat, és csak boldogságot akar látni a szemedben :)

Szeresd, gondozd a kis ártatlant :)

Minden jót! :)

2015. febr. 6. 08:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
Velem epp az ellenkezoje tortent. Nagyon szerettunk volna gyereket, az egesz terhessegemet imadtam, ilyenekre abszolut nem is gondoltam es mikor megszultem, sajnos jelentkezett nalam a szules utani depresszio. Pszichologushoz is jartam, es titkon vagytam az addigi nyugodt eletemre, de mikor sikerult atveszelnem es meggyogyulnom, minden mas lett. Rajottem, hogy eddigi eletem milyen ures volt a gyerekem nelkul es bar sok problema van egy kisgyerekkel, meg nem egyszeru, de azt a szeretet, amit kapok tole, leirhatatlan. Soha senki nem fog ugy szeretni es imadni, mint a gyermeked.
2015. febr. 6. 09:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:

Normális. Minden, az életet nagyban befolyásoló, egyelőre ismeretlen szituáció előtt megjelenhet ilyen "pánik".

Pályaválasztás, munkahelyváltás, költözés, házasodás, gyerekvállalás, önállósodás, öregkor beköszönte...hosszú a lista. Mind új, ismeretlen és nagymértékű változást hoz. Van, aki kevésbé, van aki jobban megijed tőle.


Amíg nincs mellette kóros viselkedés (pl. a baba teljes elhanyagolás születés után), addig normális folyamat.

2015. febr. 6. 09:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:

En is igy vagyok vele, nyugodj meg. Nincs veled semmi baj. Nekem is minden nap eszembe jutnak ezek a dolgok, sot a noverem 2-3 eves gyerekeit hosszu tavon valamiert nem is tudom toleralni. A gondolat, hogy nemsokara nekem is lesz egy ilyenem, elborzaszt. Legutobb a pelenkazases a furdetes gondolatatol szegyeltem el magam. Vilag eletemben utaltam megerinteni barkit is. Ez a parom kivetelevel most is igy van, rosszul vagyok, ha jonnek a rokonok es korbe kell oket puszilgatni. Mit fogok csinalni ha tisztaba kell tenni a sajatomat? Meg ilyen hulesegek jutnak az eszembe. Neha mar a siras kerulget, mert mar azt sem ertem miert akartam amikor megfogant. Kozben meg, ha epp nem erzem, hogy mocorog majd megzakkanok, hogy mi baja lehet.


Vagy ott van a szules, barhol olvasgatsz a temarol mindenhol az jon le, hogy mekkora elmeny es milyen csodas dolog, csak az kimarad, hogy eleted legszrabb napja lesz "kipisilni egy kamiont". Apig varom, hogy tullegyek rajta, de errol sem beszelunk, mert ugye ez is tabunak szamit. Ezert is nem ertik a ferfiak, hogy mi a bajunk.


Szerintem ez azert lehet, mert elso, es nem tudjuk milyen lesz, es felunk az ismeretlen szituacioktol. Tudjuk, hogy sok jo lesz benne, de ismerjuk a hatulutoket es mar elore felunk egy kudarctol. Mint amikor izgulsz egy vizsga miatt, tudsz mindent, tanultal, de megis rettegsz a bukastol. Ne aggodj szerintem mindenki atesik ezen. Gondolj bele, maga a terhesseg sem olyan rozsaszin cukormaz, mint ahogy mndenki allitja, megis vannak olyan idok amikor boldogan simized a hasad, vagy nezegeted az uh kepeket.

32hkm

2015. febr. 6. 09:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
Én 31hetes vagyok. Mostanában én is ilyesmiket érzek. Pánikolok,hogyan lesz majd 2gyerekkel,a kórház,szülés. És általában mondom is a páromnak,meggondoltam magam,csináljuk vissza. Plussz engem elkezdett mindenki idegesíteni,totál antiszoc vagyok pár napja
2015. febr. 6. 10:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:

Nem hiszem, hogy baj van veled, a félelmeid teljesen racionálisak, én pont ezért nem akartam gyereket évekig. Aztán rájöttem, hogy a gyerek nem csak ebből áll, és a világrengető felismerés után nem sokkal teherbe is estem. A pozitív teszt napján meg pánikba. De nagyon.

Teljesen természetes, hogy félsz az ismeretlentől, pláne, ha az árnyoldalait már nagyon is jól ismered.

Szerintem sokmindent nem tehetsz az érzéseid ellen, próbáld elfogadni őket, ugyanakkor kondicionáld magad arra, hogy a te kisbabád az a te saját, személyes kis csodád lesz.

A szülés pedig - és ezt egyben üzenném az egyik előttem szólónak - nem azért hatalmas élmény, mert "kamiont pisilsz" (én egyébként nem így éltem meg, de hasonlóképp fogalmaztam, ti. hogy a fenekemen tolatott ki egy kamion), hanem éppen amiatt a hatalmas csoda miatt, ami aznap létrejön.

2015. febr. 6. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
Szia! Szerintem ez tök természetes. A vége felé én is kezdtem bepánikolni, hogy nekem kell majd ellátnom egy kisbabát, tőlem függ, aztán meg ott az éjszakázás, a hisztik, a dackorszak stb. Onnantól, hogy a karomba vettem semmi nem tűnt idegennek vagy kötelezőnek. Minden teljesen természetesen jött és már egyáltalán nem jutott eszembe , hogy pánikolni kéne. Most 2 éves a kisfiam és ezerrel tombol a dackorszak a szelektív süketségtől kezdve a földön őrjöngésen keresztül minden van . Nem mondom, hogy könnyű de hidd el a saját gyerekedhez jár egy óriási adag szeretet és extra mennyiségű türelem is. Vagyis amíg más hisztiző gyerekét elnéztem anno és azt mondtam na én biztos felpofoznám addig a sajátom toporzékolását sokkal könnyebben veszem és élem túl. Szóval nem lesz itt semmi gond hidd el! További szép babavárást és később jó babázást kívánok Neked! :-)
2015. febr. 6. 18:04
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!