Második gyermeket váró, vagy kétgyermekes anyukák, hogyan hatott érzelmileg a második baba érkezése, vagy várása az első gyermeketekkel való kapcsolatotokban? Mit éreztetek? Ugyanúgy szeretitek a második kicsit is mint az elsőt?

Szia

Fogod tudni öt is úgy szeretni ahogy meglátod a te szívedben. is lesz hely neki én is így vagyok vele. Mint te de tudod én 39 hetes vagyok a lányommal a fiam nagyon várja a hugit ölelgeti puszilja a pocit tudom hogy fogom szeretni és te is fogod tudni mert egy anyànak a szívében van hely mindenek és mindenkinek :-) :-) Irhatol privátban. Ha Üdv gondolod

38 hetben vagyok, jelenleg csak a feladatot latom, erzelmileg csak az elso gyerek (16hós) kot.Azert nem aggaszt ez nagyon, mert amikor az elsovel voltam terhes, ezt a szeretetet, amit most, szinten nem erzetem, hanem vartam, hogy leteljen a terhesseg es johetnek a teendok, a tobbi majd alakul.

Amikor elkezdett kommunikalni, mosolyogni stb. kb 1,5-2 ho korul, addigra szoktam meg en is a helyzetet es kezdtem el erezni fele azt az anyai szeretetet, amit te most kerdezel, hogy a 2. nal is menni fog e.

Szerintem m enni fog, de most en szinten nem erzem, majd ha megszuletett es osszeszoktunk. Nekem latni kell es elnni vele, hogy kialakuljon, terhessegben (de en mind a kettoben) mast erzek.

Én nagyon féltem, hogy nem fogom tudni úgy szeretni a kicsit, mint a nagyot. Sokáig sajnáltam emiatt szegényt, tiszta hülye voltam. :)

De hidd el, imádni fogod őt is. A szeretet nem osztódik, hanem többszöröződik.

A féltékenység nálunk nem volt téma, a nagy nagyon várta, együtt vártuk. Sokat beszéltünk róla, milyen lesz, ha megszületik. Tisztában volt vele, hogy kevesebb lesz az időm, de nem azért, mert őt már nem szeretem. Sok dologba bevontam őt is, szóval jól sikerült. Imádják egymást, bár ez nem jelenti azt, hogy nem vesznek össze. Az normális. :)

Én 9 hetes vagyok a második babával, a lányom 4 éves. Teljesen másként élem meg, mint az első terhességem. Akkor rengeteg szabadidőm volt, minden szabad percemben beszéltem a babához. Most a lányom leköt egész napra, így nincs időm annyira "belemélyedni" a terhesség gondolatába. A lányom még nem tudja (mivel rosszabb, mint a falurádió, és a 12. hétig szeretnénk titokban tartani), így nem is beszélgetünk róla, csak ha ketten vagyunk a férjemmel.

Szerencsére én sem vagyok rosszul, néha egy kis hányinger, meg persze az álomkór. Így néha teljesen megfeledkezem róla. Pont valamelyik nap mondtam a férjemnek, hogy ha már érzem mozogni biztos jobban átérzem majd, de egyelőre még hihetetlen az egész.