Letezik terhessegi depresszio?

Szia!

Sztem a hormonok szórakoznak, és ez el fog múlni.

Nekem is vannak félelmeim, meg néha önző vagyok, mert az jut eszembe, hogy lusta leszek, nem lesz kedvem a babával foglalkozni, illetve lesz, csak nem mindig. Nem tudom, képes leszek-e rá, túlsàgosan nagy feladatnak látszik.

Innentől rám lesz utalva mindig egy pici ember. Nem pihenhetek délután, ha úgy tartja kedvem. Meg ilyesmi:(

18 hetes vagyok, 2 hete lettem jobban, addig borzalmas volt, élni sem volt kedvem, nem hogy örüljek a várva várt babámnak!

Egész nap hánytam, semminek nem tudtam örülni.

Félek a változástól.

Néha viszont nem :) de legtöbbször mázsás súlykènt nehezedik ez az egész.

Idegesít, hogy azt mondjàk, nevessek, örüljek.

Hát én boldogabb leszek, ha megszületik, mert most minden olyan kusza :( és nem szeretem a terhességet.

Remélem ez változik.

De azért imádom, ahogy rugdos :)))))

ez szerintem a legtöbbünkkel így van, még ha nem is mondjuk ki :) természetes. én pl tizenéves voltam, amikor anyukám megint terhes lett, a terhessége utolsó percéig utáltam az öcsémet, be sem mentem vele szülni, pedig otthon voltam, és a párja elhagyta anyumat... tehát a nagymamám ment be vele. aztán később meglátogattam a kórházban anyát szülés után, és akkor megláttam az öcsémet, akkor abban a századmásodpercben beleszerettem, és a mai napig sajátomként szeretem, én foglalkoztam/foglalkozom a legtöbbet vele, most 7 éves :) most 27+2 hetes terhes vagyok, és kicsit még mindig jobban kötődöm a tesómhoz, mint a babámhoz (igaz nem tervezett terhesség). Pedig ő még csak nem is a saját gyerekem. de az biztos, hogy a szülés fájdalmai közben a kistesómra fogok gondolni, hogy könnyen bírjam a fájdalmakat, hiszen egyelőre ő az élő példa rá, hogy egy gyerek minden fájdalmat megér.

Szerintem amint megszületik a babád minden ilyen gondolatod el fog múlni :)