Hogyan mondjam el a szüleimnek a jó hírt? Félek a reakciótól?

jól kezdődik... apa majd a 13. héten megtudhatja, szüleidre meg nem akarod rázúdítani. hol laksz? mármint a szüleidnél? és nem gondolod, hogy esetleg a párodnak is joga lenne elmenni veled a 12. heti UH-ra, vagy míg van beleszólása, esetleg tudatni vele?

bocs, de ez így nagyon rosszul hangzik, amiket leírtál :(

A szüleidnél laksz? Dolgozol?

A párodnak azért illene tudnia,nem párhét múlva.Miért nem akarod közölni vele hamarabb?

MI egyszerűen közöltük,nem kell ezt cifrázni!

Ha korainak tartják, akkor szerintem mindegy, hogyan közlöd. Esetleg egy pici zoknival, hátha az meglágyítja a szívüket.

Semmi közöm hozzá, és nem erről szólt a kérdés, de a párodnak szerintem is joga lenne tudni róla minél előbb.

Sajnos nem a közlés módján függ, hogy örülni fognak a szüleid ennek a hírnek. Valami aranyos módon, kis zokni, képeslap, mintha a baba írná a nagyszüleinek. De ebben a helyzetben inkább leülnék velük beszélgetni, hogy el tudják mondani a véleményüket, nemcsak odarakni valami babára utalót az orruk elé aztán hagyni hogy kiforrja magát a helyzet.

Nem szívesen írok ilyet, de attól függően miit gondolnak a szüleid az abortuszról, ha rosszul nézik a kapcsolatotok, még azt is tanácsolhatják.

A párodnak meg már csak azért is érdemes hamarabb elmondani, hogy meg tudjátok tervezni a hogyan továbbot. Ki akarsz majd költözni hozzá? Vagy ő jön addigra haza lemondva a külföldi melóról? Esetleg ő ott, te itt? És utóbbi esetben Meddig?

...na neeee...

A párom volt a legelső akinek elmondtam és AZONNAL, mert Ő is NAGYON várta!

Az én férjemnek nagyon rosszul esett volna, ha 4-5 hétig magamban tartom (csak csendben megjegyzem, nem is tudtam volna)

Itt a nagyszülőkkel való közlés már azt hiszem másodrendű probléma....

En nagyon feltem a bejelentestol. Ugy akartam, hogy ultrahang fotot adok at es lesz ami lesz. Valamiert biztos voltam benne, hogy nem fognak orulni, pedig nagyon jo szuleim vannak.

Az lett a vege, hogy atadtam a fotot, de ugy elkezdtem sirni, hogy egy szot sem tudtam szolni es a szuleim kezdtek vigasztalni, hogy emiatt ne sirjak, aldas a gyerek es minden rendben lesz. Azt hittek, hogy csak becsuszott a baba es en megijedtem. Utana alig tudtam kimagyarazni, hogy ez nem igaz.

Szoval bar nem igy terveztem, de ez a bejelentes vegul tokeletes lett, egybol kiderult, hogy orulnek az unokanak. :)

Egyebkent en 25 eves voltam, 7 eve kulon eltem, lediplomaztam es kozben dolgoztam, addigra 5 eve volt munkam. Egyutt eltunk a parommal egy eve, de akkor meg csak a volegenyem volt, eskuvo elott voltunk egy fel evvel. A baba tervezett volt.

En meg attol feltem, hogy kiborulnak, amiert az eskuvo elott gyereket vallaltunk. Annyira ragorcsoltem erre, hogy komolyan feltem toluk, kozben meg nagyon jo szuleim vannak, akik mindig mindenben tamogattak es megbiztak bennem.

Szoval en azt mondom, hogy ne felj ennyire, mondd el nekik, ha latjak, hogy stabil labakon all az eletetek es tudod, hogy mit csinalsz, akkor orulni fognak a babanak.

Azt a reszet a tobbiekhez hasonloan en sem ertem, hogy a paroddal milyen kapcsolatban vagytok. Nem is eltek egyutt? Miert nem, ha szabad kerdezni? Es miert nem mondod el neki korabban?

Irigyellek a higgadtsagodert. En mar azt sem tudtam egyik gyerek elott sem magamban tartani, hogy mikorra varom a mensim. Mondjuk nalam a ferjem talan jobban ismerte a ciklusomat, mint en, mindig szamolta vissza a napolat es ha nem jott meg, akkor egyutt teszteltunk.