Ti megcsináltatnátok a mintavételt?

Nem vagyok orvos, de a mintavétel a genetikai rendellenesslgeket szűri, a ciszták meg nyilván nem azzal függenek össze. Amúgy meg a 20. hét utáni mintavételnek mi értelme? Mire eredmény lenne, már elmúlsz 24 hetes, és akkor már csak élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség miatt lehet a terhességet megszakítani.

Szerintem többre mész, ha keresel egy jó ultrahang specialistát, hogy vizsgálja meg részletesebben a problémát. (Amúgy úgy tudom, hogy ezek a ciszták gyakoriak, és valóban eltűnnek a későbbi terhességi hetekben)

Nem tudok saját tapasztalattal szolgálni, de én is gondolkodtam a terhességeim alatt, mi van, ha ajánlják az amniót, elfogadnám-e, elutasítanám-e és milyen szempontok alapján, ennyire vagyok kompetens a témában.

Először is azt a kérdést tedd fel magadban, ha tényleg a lehető legrosszabb eset fordul elő, és sérült gyermeked születik. Nem tudom, milyen betegségek járnak agyi cisztákkal, de ezeknek te már biztos utána néztél. Ha abszolút nem tudnád elviselni, hogy ilyen beteg gyermeked szülessen, viszont van annyi lelki erőd, hogy megszüld, ha kell, 23 hetesen, mert lehet, hogy az eredmények kiértékelése akár több hétig is eltarthat, szóval ha egyáltalán felmerül benned, hogy ha súlyosan beteg, akkor inkább megszakítod a terhességet, akkor érdemes csak elmenned amnióra. Ekkor is lehet, hogy bejön az a kis vetélési kockázat, aztán kiderül, hogy nem volt genetikai betegsége a picinek, ez a legrosszabb forgatókönyv, hogy egy ilyen eshetőséget el tudsz-e viselni, ezt neked kell érezned.

Ha mindenképp megtartanád, akkor kár kitenni annak az 1-2 % vetélési kockázatnak a magzatot.

És mi van akkor, ha súlyos fejlődési rendellenesség, de nem genetikai alapú? Az nem fog kiderülni az amnióból. Akkor mi van? Lehet, hogy csak születés után fog kiderülni? Erről megkérdezném a dokit, hogy mire lehet számítani ebben az esetben.

De remélem, felszívódnak a ciszták és nem lesz semmi baj.

Igaz, más miatt, de nekem volt mintavételem. Én nem bántam meg. Nekem a kombinált tesztem lett közepes kockázatú és bár 50 ezret költöttem uh-ra, nekem a dokim azt mondta,hogy nyilván 100%-os uh nincs. Döntsek én, ő nyilván nem teszi le a voksát egyik mellett sem. Mi úgy döntöttünk,hogy betegen-ha szép,ha nem-nem tudnánk vállalni a már meglévő 4 éves fiunk mellé. A genetikus prof is azt javasolta,hogy ha nem tartanám meg, ill. ha végig idegeskedném a terhességem miatta, akkor csináltassam meg. Az ő közel 40 éves praxisa alatt több száz nőt "küldött" el, és mindössze egy vetélés volt, ami az amnió utáni 4 hétben következett be, tehát alapból annak a számlájára írták.

Megcsináltattam, és megnyugodtam. Azóta már megszületett, egészséges 3 hónapos.