Első babájukat váró lányok, nők! Mit éreztek, mi változott bennetek, amióta várandósok vagytok?

Semmi érdemleges. Legalabbis nem erzem, h barmi bennem megvaltozott volna, vagy a gondolkodasmodomban. A férjem szerint egy kicsit elviselhetetlenebb vagyok mint voltam a terhesseg elott, de nagyon jol toleralja. Az utobbi idoben, 3-4 hete jott elo ez a hormongozos barmitol elsirom magamat, ez idegesit. Meg persze nagyon varjuk a babat, imadjuk a kis hercegnot mar most, de ezek ugye uj erzesek, nem megvaltozottak.

Amugy szinte mindent ugyanugy csinalok/csinaltam terhesseg alatt mint elotte. Remelem volt hasznalhato a valaszomban! Jó babavarast!

33hkm

Első (és valószínűleg utolsó baba), most 35 hetes vagyok, és én felnőttem a terhességem alatt. Amikor pl. az amniocentézis eredményét vártuk, egy világ dőlt össze bennem. A naivitásom teljesen megszűnt a terhességem alatt, de ezzel kaptam valami szuper dolgot. Mindig control freak voltam, és azt hittem, a kontroll igenis nálam van. Hát nincs. Fontos tanulság volt ez az életről. Könnyebb lesz így élni!

Amit még érzek, az az, hogy féltem a magzatot. Nagyon érdekes érzés félteni egy ilyen megfoghatatlan valamit/valakit. Mindig leülök pl. a metrón, mert félek, hogy elesem, nekem jön valaki. stb.

Mindennapokban semmi változást nem érzek, a munkában kicsit. A női kollégák csak a terhességemről kérdeznek, a férfi kollégáim meg úgy érzik, végre valakinek elmondhatják, miken aggódtak kispapaként annak idején.:) És, most jutottam csak arra a szintre testileg, hogy már inkább zavarom a meetingeket a pisilni, nyilallni, inni járásommal, mintsem hozzájuk teszek valamit szakmailag.:))Gondolkodom a teljes home office-ban márciustól...

A barátaimmal mélyült a viszonyom, azt hittem, el fognak távolodni, de nem (gyermektelenek még). Nagyon érdeklődők, és nemcsak a terhességről lehet velük beszélni!

A szüleim a szokásos, szurkolnak nekünk, szeretnek minket, és várják a picit (első unoka). A férjem szüleinek 6. unokája lesz, nekik inkább unoka szállító doboz lettem az utóbbi hónapokban, ami fájdalmas érzés.

A férjemmel a kapcsolatunk egészen más, mint volt. A vetélésem és a terhesség elmélyítette a közös dolgainkat, és a babavárás, az együtt vásárolgatás csomó új, közös tapasztalatra adott lehetőséget. Amikor pl. én zuhanyzom, vagy a férjem fürdik, a másikunk felolvas egy-egy részt a táplálásról, trimeszterről, vizsgálatokról a kedvenc könyveink valamelyikéből. A szexuális életünk megmaradt ugyanúgy kb. minden másnap, de valahogy bensőségesebb lett. Bár lehet, azért is, mert én nem nagyon tudok már ugrabugrálni közben.:)

28N

Engem nagyon megvisel a terhesség. Vészes terhességi hányásom van, December óta ki se mozdultam a házból. Lelkileg is nagyon nehéz, nem tudok suliba járni se. A párom nagyon édes, ő eleinte nem akarta a babát, de látja hogy rosszul vagyok és segít mindenben. Lelkileg is nagy segítség, hogy van nekem, sokat jelent, hogy annak ellenére hogy nem akarta velünk maradt.

Anyukámmal is jobb lett a viszony, ő is sokat segít, visz orvoshoz, mert a buszon is hánynék stb. De minden családtaggal közelebb kerültünk egymáshoz a baba miatt is és a betegségem miatt is. Eddig még nem nagyon tudtam örülni a terhességemnek, mert nem terveztük és megijedtünk az elején, aztán meg jöttek sorra a problémák... De remélem nemsokára vége lesz a rengeteg hányásnak, a gyógyszereket is abba hagyhatom, és akkor már örülni is fogok tudni szerintem.

12hkm

Határozottabb és őszintébb/szókimondóbb lettem, előtte birka türelmem volt, bunkó nem lettem, de meg tudom már védeni magam, ha kell, és kimondani jobban az érzéseim, ha valami bánt.

Szerencsére ez a környezetemet nem zavarja, így a családdal, rokonokkal való kapcsolatom inkább pozitív irányba változott, legalábbis én így érzem :D