Más is érzett így 2. gyereknél?

Kezdeti igen, de van alapja is.

Nem lesz ugyan olyan a második, de egy idő után izgalmas lesz, hogy milyen gyerek lesz belőle 1-2 éves korában már.

Ugyan úgy lehet őket szeretni és ugyan úgy lehet rájuk haragudni is, bármilyen dolgot csinálnak, hiába mások lesznek.

Aki megsínyli, az inkább a második lesz, a nagyobb diktálja a tempót, a kicsinek mindenben hozzá kell alkalmazkodni majd, különben kitör az anya-nagygyerek háború. Elintézi a nagy agának, hogy eleget foglalkozz vele, attól ne félj.

A második terhesség nem az a misztikum, mint az elsőbe beleéltél, már ha neked az volt az első. Majd ha elmúlnak a rosszullétek, az lesz a következő, hogy nem bírsz lehajolni és mindjárt szülni kell menni. A többi elveszik a nagyobb gyerek miatt.

A kicsinek az az alap törődés, hogy enni kapjon és el legyen látva. A többit majd meglátod, gondolok itt a kézben altatásra, egyebekre. (Az enyém pl egész nap kézben lett volna, ha a nagyobb hagyja, nem hagytam, megszokta. Szuperül elvan magában és a nagyobbat figyelve egész nap, igaz a közelében játszunk mi is.)

Szóval minden akkor derül majd ki, amikor megszületett és eltelt pár hónap a káoszban :)

Nálunk 17 hónap van a gyerekek között, teljesen különbözőek, de azok jöttek be, amiket leírtam fentebb.

Mikor megtudtam hogy terhes vagyok a 2.-al nekem is ilyenek jutottak először eszembe.

Nagyon hányingeres voltam,

amikor elmúlt akkor végre el kezdtem élvezni a terhességet,

és most már csak a jó dolgokra gondolok,

nagyon gyorsan elment az idő,

én augusztusba teszteltem 4 hetesen pozitívat,

most 33 hetes vagyok, és már csak 1,5 hónap van vissza.

úgy várom már hogy láthassam!

De azért a félelem még mindig bennem van,

amiatt is hogy itt kell hagynom a 2,5 évesemet amíg kórházba leszek.

Ettől jobban félek mint a szüléstől.

Meg attól hogy mi lesz ha hazajövünk,

meg mire megszokják egymást,

biztos nem lesz könnyű, de szerintem megéri :)

Lassan szülni fogok, és nemrég tudatosult bennem egy délutáni pihenés alkalmával, hogy szinte nem is beszélgettem a pocaklakómmal. Holott a lányomhoz nagyon sokat beszéltem, amikor a pocakomban volt.

Viszont ő hallgat mesét a pocakomban, mert a nagynak minden este (és ha nincs ovi akkor délután is) mesélek.

Kevesebb idő jut majd a kicsire, de ő ebbe fog belenőni, ez lesz neki a természetes. A szakemberek is azt javasolják, hogy ilyenkor foglalkozzunk többet a naggyal, hogy érezze, hogy őt ugyanúgy szeretjük, attól függetlenül, hogy testvére lesz.

Nálunk a terhességem 7. hónapja volt a nehéz, amikor elkezdtünk vásárolni a picinek. Az az időszak megviselte a lányomat, hisztis lett, ráadásul elhagyta az oviban a délutáni alvást, ami csak nehezített a helyzeten. Természetesen ő is kapott egy -két dolgot, hogy ne érezze azt, hogy a kicsinek minden, neki pedig semmi. Egyszer megjegyezte, hogy bezzeg a tesó milyen sok mindent kap, mire elmagyaráztam neki, hogy ezek nagy része nem új, a mamáéknál volt, onnan hoztuk le. Ezek az ő dolgai még pici korából. És akkor megkérdezte, hogy neki mindenből új volt? A válaszomra, hogy igen, mivel ő az első gyerekünk, mindent újonnan kellett venni, kicsit megnyugodott.

Biztos lesznek még nehéz időszakok, de most már nagyon várja, hogy megszülessen a tesó, tervezi, hogy mit fog segíteni. :)

38 hkm