Miért nincsenek tekintettel egymásra a kismamák?

Miért is baj, hogy reálissá teszünk egy nagyon valós problémát? Csak az én szűk környezetemben két gyermek is meghalt, egy pedig távoli ismeretség. És mindegyik a 30. héten túl.

Ha már van arra lehetőség, hogy egy kismama megnyugtassa magát és még meg is mentse a gyermeke életét, ha úgy adódik (Isten tudja csak mik történhetnek), akkor miért ne?

Áruld el nekem, hogy te honnan tudod, hogy mindegyik kismama bababája egészségesen fog a világra jönni?

Nehéz lehet, de azt sem könnyű megállapítani, hogy jó szándékból tette ki, hogy mással ne történhessen meg, vagy paráztat. Nem mindegy.

De hogy tehetett ki képet a kicsiről?

A kórházban lefotózták, ahogy megszületett??

Mi történt, hogy elveszítette? :(

Hát van igazság abban amit mondasz. Ez a sztori nem tudom jó példa-e, mert akivel ilyen történt nem biztos, hogy direkt paráztatni akart, én nem hiszem, hogy beszámítható állapotban lennék ha velem ilyesmi történne :(.. de tényleg szeretik paráztatni az emberek egymást, nem feltétlenül csak a kismamák.

Velem olyan történt, hogy a kolléganőm mindennek elmondta az orvosomat akinél szültem (persze még szülés előtt), hogy mekkora kontár, és hogy ő és a babája majdnem meghaltak miatta, stb. stb. Borzasztóan mérges voltam rá. Az ember nyilván 100%-ig szeretne megbízni az orvosában, mellesleg szerintem alaposan felnagyította a történetet, legalábbis nekem végül semmilyen rossz tapasztalatom nem lett az orvosommal, sőt! És utána másoktól is csak jót hallottam róla. Bárhogy is, ilyet hogy lehet már mondani egy szülés előtt álló kismamának??? Nem??

Egyébként jól tetted hogy kiléptél a csoportból.

Másrészt pedig nem is értem ezt a szívhangfigyelő dolgot.. ha már azt hallom, hogy nincs szívhangja a babának, akkor sajnos már nem hiszem, hogy sokat tudnának tenni az orvosok :(... Ha pedig hallok valamit, akkor nem vagyok orvos, hogy eldöntsem belőle, hogy minden rendben van-e, és olyan e mint amilyennek lennie kell..