Nektek arról mi a véleményetek ha egy fiú gyermek az apja és nagyapja nevét kapja?

Férjemet is ugyanúgy hívják mint az apját ( a papa csak azért más nevű, mert apósom 2. fiú). Náluk szokás ez, amit írsz. Unokatesóék 3 generáció ugyanaz, sőt másik unokatesónál 4 generáció. Vicces, amikor karácsonykor összejön a család.

Nálunk ez fel sem merült, mert rég megvolt a favorit fiúnevem, férjem meg nem ragaszkodott a hagyományhoz (ő László).

Szerintem ne azért nevezzetek bárhogy egy gyereket, mert az van a családban, hanem olyat válasszatok, ami nektek tettszik. Mindkettőtöknek.

Egy ilyen "névörökítő" családban rögtön azt gondolnám, biztos valójában az öcsi csinálta azt a gyereket... :D

Na jó, nem, de nem adnám.

Nálunk kizáró tényező volt, ha a családban már van ilyen nevű ember. Nem az én gyerekem lesz a 6. Laci vagy a 8. Petra (nálunk ezek gyakoriak). Sőt, még olyan nevet is kizártunk emiatt, ami távoli rokonságban van, mert viszonylag sokat találkozunk velük.

Nálunk amúgy a Balázs ilyen név, 4 generáción keresztül. Van a Balázs papa, Balázs, Kisbalázs, Balu. Borzasztó.

Nekem is ez ugrott be, hogy olyan családban, ahol ez a hagyomány és a férj öccsének a nevét kapja a gyerek, akkor biztos ő az apa valójában...

Nagyon nem praktikus szokás egyébként. Nekünk ez volt az első szempont a párommal hogy a családban ne legyen még egy olyan nevű személy.

Tiszteletadásból második névnek még elmegy, de első névnek abszolút kicseszés. A név elsődleges funkciója a megkülönböztetés, ami ebben az esetben lehetetlen, maximum furcsa és kacifántos becenevekkel megoldható (kisRobi, Robika, több nem is jut eszembe hirtelen...)

Szerintem a gyerek nem egy klón, megérdemli, hogy a saját személyiségéhez egy saját önálló nevet kapjon (legalábbis a családon belül).

Nálunk apa a nagyapám nevét kapta, de a bátyám már nem - gondolom ez anyukámnak köszönhető.

Én sokáig ellene voltam annak, hogy a gyerek kapja az apja nevét, de amikor még a szülés előtt pár nappal sem volt olyan név, ami a férjemmel mindkettőnknek tetszett volna, akkor közöltem, hogy ha nem mond valamit, akkor az ő nevét kapja a fiunk, és végül így is lett.

Hát nálunk ez várható, még ha sokan régimódinak is gondolják. A fiunk a férjem nevét kapja.

Sőt...a lányunk az én nevemet kapta. Ez elsősorban nem hagyomány miatt, hanem mert mind a kettőnknek tetszik (férjemnek a kedvenc neve volt mindig is).

Ritka fantáziátlannak tartom a névörökítést. De az, hogy "szakítunk" a hagyományokkal, és a sógor nevét adjuk neki, na, ez meg aztán tényleg a legalja...

Legyen legalább szegény gyerek Gábor, annak a becézésének is BI a vége, mint a többi családi névnek...