Ti is sokat sírtok terhesen?

Ismeros. Munka kozben baromira megkivantam a kedvenc pizzamat es riasztottam a ferjemet, hogy sos hozzon, mert szornyethalok, ha most azonnal nem ehetek olyat. Mondta, hogy kesobb vegez, mint gondolta, nem biztos, hogy tud hozni. Sirtam. Aztan mikor fel oraval kesobb meglattam a munkahelyemen akkor annyira megorultem, hogy megint sirtam. Es hozott pizzat!! Aztan kinyitottam a dobozt es elszornyedtem, mert ugy nezett ki, mint amit ledobtak a 10. emeletrol kb (motorral volt es bepreselte a dobozt a hatizsakjaba, kepzelhetitek...). Ugyhogy megint sirtam, mert olyan csalodott voltam. Amugy megettem a pizzat vegul meg igy is.

Poen1: pizzeriaban dolgoztan egyebkent, de nekem a varos masik vegeben levo pizzazobol kellett pizza, mert azt kivantam.

Poen2: most egyebkent ismet varandos vagyok, es mar ettol is felfordult a gyomrom, hogy eszembejutott a regi kedvenc pizzam.

Szoval egy a lenyeg, szerintem terhesen gyakorlatilag minden normalis.

Én sokat sírtam. Még a legelején amikor még dolgoztam. Akkor a főnököm kérdezte hogy mennyi ideig akarok még ott lenni náluk, csak azért kérdezte hogy akkor úgy keres embert a helyemre arra az időre. Mivel a TB-nél dolgozok ügyintézőként így sok hivatalos papírt magam végeztem el, de voltak olyan ügyek amit a kolléganőmnek kellett intéznie mert a családnevem kezdő betűi szerint voltak hozzánk beosztva az ügyfelek és én pont a mellettem ülő kolléganőmhöz tartoztam hivatalosan. A főnököm amikor kérdezte hogy meddig akarok még dolgozni mert pont úgy jöttek volna ki a lépések mivel én úgy terveztem hogy ha a gyerek 2 éves lesz már visszajönnék dolgozni, és a számításaink szerint egyik munkatársam akkor ment volna nyugdíjba abba az évbe, a főnököm meg akit arra a 2 évre a helyemre tett volna azt rakta volna be a nyugdíjba vonult kolléga helyére így mindenki jól járt volna nálunk. A főnököm felvette az új kollégát és kérdezte hogy meddig maradok mert akkor az újoncot minél több mindenre betaníttatta volna, és amikor megkérdezte én ezt valamiért zokon vettem és elkezdtem bőgni, ráadásul pont egy ügyfél várt rám, 10 percig zokogtam, utána elmúlt, rendbe szedtem magam és fogadtam az ügyfelet, de amikor az ügyfelem mondta a problémáját akkor spontán megint elsírtam magam, az ügyfél pedig egy kedves 42 éves nő volt aki nem győzött bocsánatot kérni a semmiért mert azt hitte ő mondott rosszat, és akkor az egyik férfi kollégám vette át ideiglenesen a helyemet mert nem voltam munkaképes állapotba. Akkor egész nap sírtam. A főnököm hívta a férjemet hogy azonnal jöjjön be mert pont pihenős volt. A férjem rohant be ezerrel mert azt hitte nagy a baj, de rájöttünk hogy a terhesség vele járója. Jól ráijesztettem szegényre. Akkor mondta hogy ne sírjak, a főnököm hazaengedett e leigazolta a teljes napomat és a férjem hazavitt, aztán elment és hozott nekem somlói galuskát mert az egyik kedvencem és akkor mondtam hogy úgy ennék. Hozott is, egyből olyan jóízűen ettem hogy minden falatot kiélveztem. Aztán amikor már a fele elfogyott az utolsó falatot kiöklendeztem mert váratlanul hányingerem lett tőle, majd leejtettem az egészet a tiszta szőnyegre, akkor megint elsírtam magam ezen. A párom nagy nehezen rendbe hozta a szőnyeget meg felajánlotta az ő részét mert még nem kezdte el, de nem is kértem tőle. Aztán ugye ahogyan telt az idő és már 6 hónapos voltam akkor napi szinten sírtam elég sokszor mindenen. A férjem egyszer örömmel jött haza hogy megkapta a cégen belül az előrelépést és mondta hogy hoz alkohol mentes pezsgőt hogy koccintsunk. Én akkor sírtam mert én igazit akartam volna inni. Akkor ugye tudtam hogy nem szabad bár pár korty még nem tragédia ha rendes. Ittam de utána megint sírtam.

Ami még nagyon durva és kínos volt. A sógornőmék eljegyzése. Öcsém eljegyezte barátnőjét, és tartottak eljegyzési bulit, pont 1 héttel a másik sógornőm a férjem nővérének esküvője előtt volt ez az egész. El is mentünk a kedvenc egybe részes ruhámat akartam felvenni hogy csini legyek 2 nappal előtte próbáltam, de nem jutott eszembe hogy terhességem miatt teljesen hülyén fog állni, és annyira hülyén állt a nagy hasam miatt hogy álló helyzetbe egy alacsony emberke főleg kisgyerek mert én sem vagyok egy magas nő (158 cm) simán láthatja a bugyimat. Amikor megláttam magam, zokogtam, de nem nagyon. Akkor kaptam kölcsön a szomszéd csajtól egy hasonló ruhát, mert ő is kb velem egy magas volt csak duci és az pont passzolt rám, tényleg jó volt, és csini voltam. Amikor bejelentették hogy mikor lesz az esküvő, mert ők ezt már az eljegyzés után eltervezték akkor ugye mondták hogy 1 év múlva, és amikor koccintottunk rájuk akkor úgy elbőgtem magam mint még soha életemben. Akkor volt hogy kirohantam az étteremből ki az utcára a parkolóba és ott durciztam a közeli játszótéren ahol két 12 éves gyerek engem bámultak és mondták hogy sír a néni XDDD Ezen már nevettem, de utána megint sírtam hogy akkor 32 évesen már lenéniznek. A férjem már nevetett ezen, aztán átölelt megpuszilgatott és visszamentünk a terembe.

1 héttel később volt az esküvő, akkor a férjem miatt sírtam el magam, mert meghatódott az esküvőn egy picit, nem nagyon csak pityergett, csak én vettem észre hogy könnyes a szeme, de kb ennyi volt. A férjem sógora volt az aki annyira meghatódott a saját esküvőjétől hogy teljesen elkezdett zokogni, ami miatt pár percre félbe szakították a ceremóniát, mert egyszerűen nem bírta. Akkor tudom hogy utána amikor újrakezdték akkor meg megint én bőgtem el magam, de irtó hangosan zokogtam, akkor miattam szakították félbe :D De aztán lenyugodtam szerencsére. A lagziba úgy mentünk el hogy addig maradunk ameddig bírjuk mert a férjemnek vasárnap délután már dolgoznia kellett mert ügyeletes volt és nagyon akarták hogy menjen, meg messziről utaztunk, így a férjem nem is ivott alkoholt mert mondta hogy az ott alvást sem bírjuk vállalni részben az állataink miatt, részben meg a szűkös hely miatt főleg miattam, meg a férjem mindig is utált közösen aludni több emberrel egy helyen. Akkor este 8 ig maradtunk, kb már kezdett vége lenni a bulinak akkor útközbe hazavittük a sógornőm két barátnőjét autóval. Akkor szóba került a mi esküvőnk is hogy a miénk milyen volt és akkor megint sírtam ahogyan visszaemlékeztem rá, de akkor már nem annyira.

Aztán a szülés előtt 3 héttel volt egy olyan napom amikor egész nap sírtam. Épp zöldségmaradékot vittem ki a nyulainknak enni, akkor az anyanyuszink 3 hete ellett e, már javában láttam előtte a kisnyuszikat, de akkor az egyik olyan aranyosan nézett rám hogy örömömbe elsírtam magam milyen aranyosak. Akkor egész nap csak ezen sírtam szinte, a férjem már mondta hogy remélem szülés után már nem leszek ennyire sírós :D Anyám mondta is hogy én sosem voltam egy sírós fajta kisgyerekként sem, meg én nagyon ritkán sírtam, de a terhességem alatt gyakori volt az is hogy éjszaka kellős közepén arra keltem fel hogy bőgök mint egy baba.

Miota terhes vagyok allandoan sirok.. ma elmentunk etterembe es azon majdnem elsirtam magam hogy elfogyott az amit rendeltem... nagy ero kellett hogy vissza tartsam :D meg en is nevetek azokon amiken sirok elotte 10percel :) vagy siras kozben nevetek rajta... hihetetlenul tombolnak a hormonok :)

17hkm