Megfordulhat vagy könyveljem el h császároznak?

Persze, akár szülés napján is befordulat :)

De azért ne alapozz erre: nekem be volt fordulva, érett volt a baba, tökéletes helyen volt a méhlepény, példaértékű várandósságom volt, vajúdtam is nagyon erős fájásokkal..és megcsászároztak.

Utólag úgy gondolom, lehet, oxigénhiányos lett volna a baba, ha nem teszik, szóval áldom a szülésznőt, aki kimondta, hogy császározni kell.

Huha, a dokid mehszajat vizsgal, pedig az uj kutatasok szerint az is nyithatja a mehszajat. Az enyem mar az uj protokoll szerint csinalta a terhesgondozast.

Az en magzatom a 28.heten fordult be egyebkent, de az utolso percig van remeny. (Nem emiatt volt csaszar)

A csaszar nem rossz egyebkent, nincs tole miert felni. Nekem utana egy hetig volt nehez es ennyi. Pedig nem vagyok szuperanyu.

Sosem műtöttek még úgy, hogy helyi érzéstelenítést kaptál? Nekem nem ez volt az első nem altatásos műtétem. Tulajdonképpen érzed, mikor kiemelik a babát kb. ennyi, semmit mást, de ott sem fájdalmat érzel, hanem...nem is tudom, olyasmit, mint mikor vért vesznek: érzed és mégsem fáj. A vágás sem érezhető, én speciel csodálkoztam is, hogy egy-két ilyen-olyan mozgatást követően már hallottam is felsírni a babát. Döbbenetesen rövid ideig műtenek és utána oda is hozták a babát hozzám :) Végig ébren voltam, de egy paravánnal persze eltakarnak deréktól lefelé így látni max a műtőslámpát látod meg a dokik fejét.

De amúgy ha látják rajtad - vagy pláne ha mondod! - hogy te ezektől rettegsz, akkor szerintem el is altatnak. számomra inkább az volt fura, hogy deréktól lefelé úgymond lebénulsz egy időre. Kérdezik is, hogy érzed-e még a lábaidat :)

Semmi rettegnivaló nincs a császáron, hidd el! ;) Nekem a császáros seb néhány napig volt igazán kellemetlen, utána csak óvatosan kellett mozogni. Maga a műtét sem volt nekem kellemetlen. A spinális érzéstelenítés sem vészes, mivel előtte érzéstelenítik a területet, semmivel nem rosszabb, mint bármilyen szuri. (Pedig nekem nem tudom hanyadjára sikerült...)

Nekem az volt a szerencsém a félelem tekintetében, hogy hüvelyinek induló szülésem végződött császárral, magzati distressz miatt. Egyáltalán nem készültem császárra se lelkiekben, se elméletben, se sehogy, ha előre rágódok rajta, biztos én is ráparáztatom magam, de így utólag azt mondom, nem lett volna miért.

Egyébként még nagyon pici a babád, az, hogy az UH-n épp hogy találják, az egy pillanatnyi állapot, még soksok hétig pörögni, forogni fog, még több hónap, míg megállapodik. 100%, hogy a kisfiad se volt mindig fejvégű, csak pont úgy kapták el UH-n. :)

Ne aggódj! Se a fekvés miatt, se az esetleges császár miatt!