Volt itt már valaki már olyan helyzetben, hogy elképzelni se tudta azt ha megszül és szoptatni fogja a babáját?

Én most várom az első babám, és nagyon szeretném szoptatni. Azt gondolom, hogy a lehető legjobb dolog, amit a gyermekem egészségében tehetek.

Nem konkrétan a kérdésedre válaszolok, csak szeretném leírni, hogy ne szégyelld magad, mert szerintem mindnyájunknak vannak félelmei vagy ellenérzései. Nekem is lelkifurdalásom van, hogy néha megijedek, hogy hogyan fogja megváltoztatni a kapcsolatunkat a kisbaba, jó lesz -e nekünk, ha lesz, stb. De szerintem majd az idő megoldja ezt is.

És lehet, hogy ha már a karodban lesz a pici, teljesen megváltozik a véleményed! :)

Minden jót Neked!

szia. hát megvetendő vagy sem, d ekicsit én is idegenkedek a dologtól. nagyon érzékenyek a melleim és nemcsak most a terhesség alatt, hanem eltte is. s bizony én is gondolok arra hogy számomra a szoptatás idegen dolog. gondolom ez megváltozik ha a kis picurka végre megszületik.

jó babavárást :-)

Szia!

Én sohasem gondolkodtam azon, hogy fogom e majd szoptatni, vagy nem, nem foglalkoztatott annyira a dolog. Bababarát kórházban szültem, és nem részletezem, nem voltak segítőkészek, hogy menjen a dolog, hogy sikerélményem legyen. De teljesen természetes volt az, ami addig elképzelhetetlen, az hogy a babám a mellemből szopizik.

Számomra leginkább azért volt fontos a szoptatás, mert soha (a pocakban töltött 9 hónapot leszámítva) olyan közel nem kerültünk a manómmal, mint amikor szopizott. Nagyon megható és jó érzés volt nézni, amikor nyugalom és elégedettség ült ki a kisfiam arcára. Nálunk a cici csodaszer volt, attól minden probléma megoldódott. Bár nem volt mindig leányálom a szoptatás, én ha csak a babám nem éhezett volna, nem cseréltem volna le a cicit üvegre. Nem véletlenül hangsúlyozzák, hogy a szoptatás segíti a kötődés kialakulását, de ezzel - félreértések elkerülése miatt - nem azt akarom mondani, hogy Te és a babád nem lesztek szoros kapcsolatban. És amíg az üveget bárki odaadhatja, addig szoptatni csak és kizárólag Te tudod, azt is csak egy röpke ideig, ettől is olyan csodálatos ez szerintem! Nekem 15hónaposan hagyta el a cicizést a kisfiam, lassan 2 éves, de azóta is minden nap megszeretgeti a cicit, és elmondja, hogy mennyire szereti! :-)

Hidd el, hogy most az egész helyzet idegen, és elképzelhetetlen, amint a kezedben lesz, természetessé válik. Ösztön, hogy csakis a legjobbat ad annak, aki a legfontosabb számodra!

Ha visszagondolok a szopis időszakra, még mindig meghatódok (érzékenyebb lettem, mióta gyermekem van), és nagyon remélem, hamarosan jön a kistesó, és vele is átélhetem ezt a csodálatos érzést!

Még valami, ha Te mégsem így érzed majd, ne legyen bűntudatod, mert lehetsz nagyon jó anya, egy boldog és kiegyensúlyozott babucival!

Minden jót!

Szia!

Én abszolút megértelek, én is íg voltam.Tudtam, hogy az a legjobb a babának, de nagyon idegenkedtem a gondolattól, hogy valaki a mellemből fog szopizni, főleg mivel az elötte, inkább erogén zónának volt használva.Valahogy nem tudtam összerakni a fejemben a képet.

De aztán megszületett a kisfiam, és annyira természetesen jött minden.Szülés után még sokáig dolgozik az adrenalin, meg sok más hormon, és nekem eszembe se jutottak az aggájaim.Pedig végül sürgősségi császár lett a vége altattak, és csak azután találkoztam a fiammal, hogy levittek a kórteremben, és a férjem beszólt a csecsemősökhöz hog hozzák nekem ki egy kicsit, mert még nem láttam.A világ legszebb pillanata volt.Sajna csak 10 percre kaptam meg mert hajnal fél5 volt.Aztán de. 11 körül hozták ki nekem.Előszőr asszem este probálkoztunk, és amikor sikerül az fantasztikus.Amikor nem sikerült akkor azon aggódtam, higy mit csinálok rosszul.Hál istennek bele jöttünk!

Ne ijedjetek majd meg ha rögtön nem megy és az első pár napban lesz olyan, hogy nem sikerül csak rdít a pici, mert neki is meg kell majd tanulnia, hogy hogy megy ez! :)

És képzeld úgyhogy már egyszer végig csináltam, most mégis félek egy kicsit!:)

22 hetes kismama

Sok sikert mindenkinek! Majd könnyű szülést,és jó egészséget! :)