Aggódás, stresszelés, hogy vajon minden rendben-e babával - Ti mivel nyugtatjátok meg magatokat?

Oszinten? Semmivel :) Probalok pozitivan hozzaallni ugyanakkor nem 1000%-osan beleelni magam (korabbi veteles miatt), es hagyni hogy muljanak a napok.

Mar 10 hetes vagyok es meg mindig lassan telik, de mar fenyevekkel konnyebb mint par hete :)

Jo egeszseget!

Én is hasonló gondolatokkal vagyok elfoglalva. 14hetes vagyok már de még mindíg nagyon aggodalmas tudok lenni. De nálam az a helyzet hogy amikor várom a következő kötelező vizsgálatot akkor valami mindig beüt. 6hetesen voltam először minden rendben rá 2napra vissza vérzés miatt. 3hét mulva kontrol(bunkó dokit fogtam ki sztkban úgyhogy semmit nem csinált). 12hetesen voltam kötelezőn ugye, minden rendben volt. Eltelt 1 hét megint vérzés, indulás a saját dokimhoz most már korházba mert éppen ügyelt, uhn kiderült hogy a lepényem allja éri a méhszájat. Úgyhogy azota itthon vagyok. És várom a kontrolt 3 hét múlva hogy minden rendben legyen megint , hogy feljebb menjen a lepény.

Úgyhogy átérzem az aggodalmakat, a párom még nálam is jobban félt.

Boldog babavárást.

3as vagyok.

Hát akár milyen hülyén hangzik a párom szüleivel lakunk és velük is maradunk, mivel a párom csak hétvégente van itthon ezért nekem jobb társaságban élni mint egyedül, és nekik is szükség van segítségre. Nagyon örülnek a picinek. Úgyhogy most nem engednek semmit csinálni, persze én akkor is segítek, mert utálok csak lenni.(felmosni, felsöpörni, törölgetni, főzni egy egy kisebb dolgot stb én is szívesen csinálom persze odafigyelek arra hogy mit nem szabad már megemelni stb. Úgyhogy ebben is segítjük egymást. És hát anyosom egy beszélőgép , vele mindent meg lehet beszélni, nagyon sokat jelent( 3 fia van). Aposom meg ha éppen olyan téma van akkor egy igazi nyugtató bomba, annyira érzi hogy mit kell mondania hogy pillanatok alatt tud rossz szemléletből egy jót csinálnia akár. Szóval a család sokat segít nekem, nélkülük lehet hogy agyonaggódnám magam a várakozásban.

36 hetes vagyok, és még mindig aggódom valamin.

Igaz, mindig volt is min. Pont a héten gondolkodtam, hogy talán 3-4 hét volt a terhesség alatt, amit nyugodtan töltöttem.

Vetélés után jött a baba, az első 12 hétben emiatt aggódtam. Aztán volt genetikai vizsgálat ( a korom miatt), aztán terhességi cukorbeteg lettem, aztán volt egy-két nem olyan jó uh lelet. A 34 hetes uh-n kiderült, hogy farfekvéses lett a baba, most szeretném, ha visszafordulna, mert különben császár.

Szóval, ez egy olyan állapot, amikor mindig lehet min aggódni.

De a lényeg, hogy legbelül tudni kell, a babával minden rendben, neki ezt sugallni, hogy minden rendben lesz, anya vigyáz rá. A többi sz@rt meg megoldjuk, ami jön menet közben:)