Halott testvér nevét adnád?

Nem. Az a baba már angyalka.

Sose értettem az ilyet..

Nem babonából, inkább olyan megfontolásból, hogy ne az elhunyt gyerekre emlékeztessen, ne az ő árnyékában éljen. Mert egyszer megtudja, hogy honnan volt a név és lehet, hogy rosszul érintené.

Én úgy kaptam a nevemet, hogy HA született volna még húga anyukámnak, így hívták volna. Ez nem volt rossz verzió, mert egyszerűen nem lett többet terhes a nagymamám, anyukám a legfiatalabb gyereke.

De volt olyan osztálytársam, aki halott baba (csecsemőkorában halt meg, talán 1-2 hónapot élt) után kapta a nevét. Ő gimnáziumban megváltoztatta a nevét, mert túl nagy pszichés teherként élte meg. Ráadásul még otthon is balhé volt belőle, nem irigyeltem szegényt.

Velem így voltak anno a szüleim. Volt előttem egy halva született baba. Akkor volt egy 1-1 név tervben fiúra meg lányra is. Akkoriban még alig uh-oztak, nem tudták a nemét szülésig. A következő terhességnél megmaradtak ugyanazok a nevek. És az a baba is kislány volt, szóval végül is az ő nevét kaptam meg úgymond. De ezek csak tervek voltak, nem voltak igazán a babához kapcsolva mivel eleve nem tudták a nemét.

Nálunk már más a helyzet, régóta tudjuk a nemét, így választottunk nevet is, és már a nevén "szólítjuk", tehát név szerint beszélünk róla. Így szerintem választanánk másik nevet.

Nem adnám.

Lelki teher lehet a gyereknek.

Nekem az is nehéz volt sokáig hogy előttem két fiút veszítettek el a szüleim. És ha ők életben maradnak akkor én meg sem születtem volna. Magyarul az ő haláluk tette lehetővé még ha közvetve is, hogy élhessek.

Anyukám mindkét fiúnak saját neveken gondolkozott. Az egyik félidőnél ment el, a másik szüléskor.

Nekem is saját nevet választottak szerencsére és nem azok női alakjait.