Terhesen más is a babájára gondol mindig?

Jársz emberek közé? Barátok?

Az rendben van, hogy fontos a baba, de ha ennyire kizárólagosan rá fókuszálsz, hosszútávon simán belevihet egy szülés utáni depresszióba. Akkor már nem csak aranyos, hanem fárasztó, néha idegesítő, vagy egyszerűen tanácstalan vagy egy adott helyzet megoldását illetően.

Ha nincs felnőtt társaság, felnőtt elfoglaltság is, hónapok alatt be fogsz fordulni.

Ne érts félre, a szeretet és a "most kimegyek két percre az udvarra üvölteni, annyira feszült vagyok" nem zárja ki egymást. Sőt.

Terhesség alatt nincs igazán tennivalód, a biológia végzi a dolgát. Szülés után viszont lesz bőven. Hogy mikortól válik könnyebbé, az gyerekfüggő, nem jósolható meg előre.

De a beszűkült gondolkodásmód semmilyen élethelyzetben nem előnyös.

Ezek a hormonok. Egyébként nem, szerintem nem múlik el a szüléssel, legalábbi normális embernél nem.

Persze ettől még lehet saját életed is, de nem úgy, mint szülés előtt.

Ha ez vígasztal, egyre gyorsabban fog múlni az idő. :)

Én is mindig róla beszéltem volna, de magamra kellett szólnom, hogy akkor tegyem csak ha kérdezik :D Biztos voltam benne, hogy zavaró lehet a környezetemnek.

Amúgy imádtam a terhességet, imádtam ahogy mozog és szerelmes voltam. De szülés után nekem kellett a kezdeti ismerkedés, hogy 1000% kötődjek hozzá. Furcsa ezt így leírni, nem is értem, de tényleg így volt.

Amíg szeretettel gondolsz rá és nem nyomod el ezeket a gondolatokat, addig Ő is boldog :) Most jön majd az izgi rész, nem fogsz unatkozni. Ugrálások, nyújtózások a pocakban, baba mozi, reagálás apa anya hangjára... :)

Nekem barátnőm olvasta valahol, hogy ezek a nagy hormonális dolgok és kötődés a babához 3 évig tart nagyjából, addig átkapcsol az agyunk és részben változik a személyiségünk is ami logikus is, hiszen így jönnek elő az anyai ösztönök. Hogy ebben mennyi igazság van azt nem tudom, de az tény, hogy ilyenkor megkattanunk :) Amivel szerintem semmi gond nincs.

Egyébként meg megfogod találni az egyensúlyt a kikapcsolódás és az anyai szerep között :) Ha már eljárkálsz otthonról már az is nagyon jó. Ne úgy fogd fel, hogy börtönbe leszel zárva, ha megszületik a pici. Eleinte mondjuk majdnem olyan lesz, de nem fog zavarni, mert még újdonság és nagy élmény :) Amint el kezd zavarni, kezded a bevásárlást nélküle (addig nyilván valaki van vele) Kávézást barátokkal, esetleg egy mozi, és mindig lesznek programjaid :) Ha van segítség minden megoldható. Csajos napon apa tud rá figyelni pár órát, ha kettesben lennétek akkor meg valamelyik nagyszülő. Eleinte úgyse hagynád pár óránál tovább másokkal így tényleg nem ez lesz a legnagyobb bajod.

Kitartás és jó egészséget :)