Akik (benti) kutya mellett voltak terhesek, nálatok hogy reagált a kutya a babára?

Elso gyereknel meg egyeves kolyokkutya volt, a terhessegnel nem tudom erzekelt-e barmit is, de a babat szerette :) Erdekelte a kis mozgolodo emberke, folyton szagolgatta amikor szamara elerhetobb tavban volt (pl. agyra tettuk a babat es o felagaskodott hozza a mellso ket labaval). Amikor a fiam maszni kezdett, ment utana mindig a kutyus (aki egyebkent egy kislany mopsz), nyalogatta a gyereket.

Most 7 ev telt el, mopszlink mar 8 eves es most vagyok 7 honapos terhes a lanyommal, el nem mozdul mellolem a kutyus :) Folyton oriz, ul mellettem, ejjel a fejem magassagaban fekszik az agy mellett. Biztos szeretni fogja a kislanyt is :) A nagyfiuval mar legjobb baratok, o gondozza, eteti-itatja, a kutya hagyja hogy a fiam betakargassa a meset olvasson neki :)

Érezte, szaglászta a hasat, de ennyi volt. Nem nézte se a mozgását, se nem őrzött.

Mikor hazament nagyon boldog volt, meg lett engedve neki, hogy megszaglássza normálisan, végig csóválta a farkát izgatottan. Mikor pl. kézben volt és a kutya odajött, akkor hagytuk. Amikor elkezdődött a mászós-korszak, akkor a kutya is ott kúszott mellette :) Soha nem volt baj.

3 éves beagle kutyánk van, ivartalanított szuka.

A terhesség alatt bújósabb volt, de semmi különös. Igazi ölbekutya volt, mindenhova felmehetett, agyban aludt, stb. Több korlátozást is bevezettünk, még a baba születése előtt. Az emeletre a hálókba nem jöhet fel, sem a bútorokra, sem ölbe. Hamar megszokta az új dolgokat, és nem kötötte a baba érkezéséhez.

Amikor hazahoztuk a babát, megszagolgathatta, de nyalogatni nem engedtem. Az ő kis élete nem nagyon változott, minden nap sétál, és minden nap játszom us vele, mint a baba előtt.

Már 4 hónapos a baba. A minap az ölemben volt, nézte a kutyát, a kutya is őt. Aztán a kutyus felállt, kiment a kertbe és behozta a kedvenc játékát, amit megpróbált a fiam kezébe adni. Befogadta a családba 😀

Remelem, nagyon jó barátom lesznek 😀

5 éves staffordshire terrierünk van, majdnem 2 éves lányunk.

A terhesség elején többször feküdt úgy mellettem, hogy a hasamra tette a fejét. De védelmezőbb nem lett. Mikor megszületett a lányunk, párom vitt neki haza egy bodyt ami volt a gyereken. Meg volt őrülve úgy szagolta, nagyon érdekelte. Először csak 1-2 percet hagytam neki, hogy szagolgassa, majd lassan egyre többet. Másfél szobás lakásban lakunk, nem nagyon lehet elvonulni, de az első 1-2 hónapban szinte csak evett aludt a baba, így keveset érintkeztek. Biztonsági rácsot raktunk a gyerekszobához, így azért látott hallott minket mindig. Aztán már sokkal bátrabb lettem, és egyre többet érintkeztek. Elválaszthatatlanok. Ahogy nő a lányunk, szerintem​ úgy látja egyre jobban a játszópajtis kisgazdit benne a kutya. Mostmár több hónapja tudja neki rendesen dobni a labdát, ő adja neki a reggelit vacsorát, szól ha elfogyott a vize.

Szóval nagyon jó barátok :)

Ja és mivel strapabíró kutya, nem mondom hogy vele tanult meg járni, de azért sokat kapaszkodott belé, folyton bemászott mellé a kutyaágyba.. :D

2 éves rotilány mellé született a kislányom. A terhesség alatt nem változott a viselkedése, mindig is a nyomomban járt.

A babát hatalmas izgalommal fogadta, aki látott már izgatott rotit, tudja, miről beszélek. Majd szétesett, úgy riszálta magát.

Eleinte miatta volt kétemberes feladat az éjszakai szoptatás, mert amint sírni kezdett a baba, teljes erőből ment a bejárati ajtónak. A férjem beengedte az udvartól, benézett a hálószobába, és amikor látta, hogy minden ok, szégyenkezve kiballagott. A rotik nagyon tudják szégyelni magukat.

Kb 1 hét alatt megszokta a dolgot, és átkapcsolt őrző-védőbe. Ha a kicsi napközben aludt, lefeküdt az ajtó elé, és nyüsszögött, amikor felébredt. Alapból a betörőnek is kezet csókolt volna, de ha a kicsivel az udvaron voltunk, nem engedett be senkit, csak ha kimentem az illető elé.

Később együtt kúsztak-másztak, bújkáltak az asztal alatt.

11 éves korában veszítettük el, az egész család megsiratta.