A legtobb no miert igy all a terhesseghez? Nagyon erdekelne, mert sokszor olvasom, hogy ezt nem csinalja azt nem csinalja. Egyik kerdesenel mar szexelni sem szabad 12 hetig, mert vetelest okoz.

Azert, hogy a kotekedos tipusu nok (noi undorito tulajdonsag egymasban a hibat keresni) tudjanak mirol beszelgetni. Kulonben a sajat eletukrol kellene es az valoszinuleg eleg unalmas ahhoz, hogy azzal foglalkozzanak. Es persze baratnoik sincsenek, mert ha lennenek, veluk frocsognenek es nem pedig vadidegenekkel.

Bar neten, nev nelkul sokkal konnyebb hu kovetokre talalni akik hasonloan orgazmust elnek at a "csak en gondolom igy?" tipusu "gyertek csajok beszeljunk ki masokat!" kerdesekre adott genya valaszoktol.

Egeszsegetekre :)

Szerintem vannak azok a kismamák, akiknek nehezen jött össze a baba, ezért minden húzódásra, görcsölgetésre orvoshoz mennek, vagy aggódnak stb. Valahol teljesen megértem őket, mert természetes, hogy féltik a babájuk épségét, de nyilván van aki átesik a ló túl oldalára.

-Vannak azok a kismamák, akik minden tünetnek utána olvasnak, vagy ha éppen fáj valamijük, és akaratlanul is belefutnak a rémtörténetekbe, hogy xy-nál ugyanez az apró görcsölgetés vetéléshez, vagy egyéb dologhoz vezetett ami nem normális stb., és innentől már mindenre rá fog parázni, főleg ha alapból is aggódós típus.

-És vannak azok a kismamák, akik alapvetően olyanok, hogy amint megtudják hogy terhesek, semmit nem csinálnak, se háztartás, se munka, se semmi, mert ő bizony terhes, és teljesen úgy élik meg, hogy innentől nekik aztán semmit nem lehet, és mindenki nézzen el mindent, mert ő kismama. (Ilyet is ismerek)

És minden esetben olyan terhességekről írtam ahol alaptalan a félelem, vagy nincs előzmény ami miatt ne lehetne csinálni semmit stb. (Mert az teljesen más kategória) Tehát emberfüggő véleményem szerint, hogy ki hogyan éli meg a terhességet, vagy, hogy miként reagál. Például egy sima megfázásra is máshogyan reagál 2 ember, van akinek meg sem kottyan, van aki pedig fel sem kel 1 hétig, mert ő bizony beteg. Én ehhez tudnám hasonlítani. De azért van a másik véglet is, mert esztelenül sem szabad ugyanúgy mindent csinálni mint a terhesség előtt, mert akárhogy nézzük, mégiscsak egy más állapotról beszélünk, nem véletlenül, de van aki pedig erről nem vesz tudomást.

A kerdezo privat levele amit irt, pontosan alatamasztja, amit irtam :) Unatkozo, maganyos, rosszindulatu nember.

Irkalhatsz nekem tovabbra is, de tudd hogy soha nem irok vissza privat mocskolodasra. Nyilvanos forum ez, szoval nyilvanosan reagalok a privikre is.

Szerintem az, hogy sokat várt valaki, nem kéne, hogy indok legyen a lustaságra. Mi 6 évet vártunk a kislányunkra, mégis csinálom a házimunkát ugyanúgy. Kertet felásni, vagy extrémebb sportot űzni nem állnék neki, de attól, hogy főzök, mosok, teregetek, felsöprök, felmosok, semmi bajom nem lesz.

Sőt, mi félidősen költöztünk, 20 és 24 hetes korom között összeraktam egyedül az íróasztalt, a tv állványt, 2 komódot, 2 éjjeli szekrényt, 6 széket meg egy asztalt. A franciaágynak meg a nagy szekrénynek persze nem álltam neki, és pl az íróasztal felső lapja nehéz volt, abban kértem segítséget, emelni nem akartam, de a többit mind megcsináltam, még élveztem is. :)

Szexelni nekünk szabad, ebben sem szenvedünk hiányt, csak akkor álltunk le 3 hétre, amikor összeszedtünk valami gombás fertőzést, azt nyilván megvártuk, amíg teljesen eltűnt, nehogy felmásszon a picihez.

Szerintem egyszerűen valaki paramami, valaki leszarja az egészet, valaki meg normálisan, egészségesen felfogja, hogy mivel tud ártani és mivel nem.