Kismamák! Nektek nincs/nem volt elegetek sokszor a környezetetekből?

Neked elég idióta ismeröseid vannak.

Az elsö mondat valami iszonyat durva, aki ilyet mondana azzal én többet nem is beszélnék. Azt akarja, hogy elvetélj??????

Ne beszélj a terhességedről ilyen embernek.

Nekem is volt olyan ismerősöm, aki csak a negatívat mondta. Így csak azt mondtam, hogy "Köszi jól vagyunk. Te hogy vagy? Gyerekek?" És nem beszéltem magamról.

Itt is sokszor megy ez. Engedd el a füled mellett!

Engem legtöbbször anyós fáraszt az ilyenekkel. Már megszoktam, mondja magának, engem nem hat meg.

Én a rémtörténeteket mesélőknek megmondtam, hogy köszönöm, de nem érdekel. Aki meg piszkált, hogy majd meglátom milyen rossz lesz még ezután, azokat nagy ívben elkerültem + nem beszéltem a terhességemről nekik. Gyorsan megtanultam, hogy ki az akinek tényleg őszintén elmondhattam, ha valami baj volt és ki az, aki azért várta a panaszaimat, hogy rám licitáljon. Ilyenek vagyunk mi nők.

Menekülj az ilyen emberekről minél messzebb és akkor nyugodt lesz a várandóságod.

Ilyenek nem voltak. De valahogy nem nagyon volt terhesség/szülés/babatéma a környezetemben.

Ok, terhes voltam, de úgy viselkedtem, mint előtte. SZóval lehet ezért sem ment rá a környezetem erre a témára nagyon.

Engem inkább az idegesített, hogy pultosként dolgoztam a 37. hétig, és sokan ledöbbentek, hogy mit keresek még ott, miért nem vagyok otthon. EZ zavart. Hiszen tökéletesen egészséges terhességem volt, semmi bajom nem volt végig, szerettem a munkám, akkor miért ne dolgoztam volna? Én meg ezt nem értettem.

Szóval ez kicsit zavart, de nem vettem úgy fel.

Igen, vicces ez a nem érezheted még ezt, vagy azt. Mert ő aztán tuti jobban tudja, hogy te mit érzel vagy mit nem :D

Nekem anyám rohadt idegesítő egyébként. A második babát várom, 33 hetes vagyok, az elsőnél is ez volt, meg most is rendesen mintha versenyezne velem, hogy ki csinálja ezt "jobban". Mert ugye lehet ezt jól csinálni meg rosszul, persze...

Elsőnél sokat hánytam, 14. hétig voltam rosszul. Ő is hányt, de azért nem eddig, és nem egész nap. Most a másodiknál dettó, de most csak a 10. hétig volt nagyon nehéz, utána már jobb. Oké, bocs, béna vagyok, én nem csak reggel hányok :D

Aztán a végén az elsőnél vizesedtem, vérnyomásom is ment felfele. Hát ő ezt nem érti, neki soha semmi baja nem volt, ezeknek a mai kismamáknak már minden bajuk van, mert "táposak". Császárom volt farfekvés miatt, ezen is tök kiakadt, ő mindkettőnket simán szült, miért nem fordult meg ez a gyerek. Meg amúgy is, én nem mozgok eleget, ő minden nap állt az üzletben és dolgozott (fodrász), én meg csak tespedek (ülőmunka...), 500 kiló leszek a végére, úgyse fogok olyan jól visszafogyni, mint ő (de, visszafogytam teljesen, de azért ez most ismét téma). Ja, és most természetes szülés a terv, de nekem az nem fog menni, mert most is csak tespedek, alig mozgok, így nem lehet szülni (továbbra is ülőmunka, de azért a 3,5 éves nagy után futkosok eleget), és amúgy is akkora vagyok, mint a ház, neki alig volt hasa.

Szóval folyton hasonlítgat magához, és élete csalódása vagyok, hogy nem minden pontosan úgy zajlik nálam, ahogy nála anno, én mindenben sokkal bénább vagyok. Kivéve a szoptatást, ami neki nem ment, nekem meg igen, de azért az első hónapokban sokszor előadta azzal kapcsolatban is, hogy rosszul csinálom, így nem lehet.

Amúgy ja, készülj, ahogy már előttem írták, ennél csak akkor lesz még okosabb mindenki, ha már megszületett a baba. Mert ugye mindenki rettenetesen jól fogja tudni, mit kell vele kezdeni, kivéve titeket.

Meglepődve tapasztaltam, hogy milyen bunkók tudnak lenni az emberek egy kismamával. Olyanok is akiktől nem várnánk. Senkinek nem jó semmi, egyiknek túl kicsi a hasam, biztos visszamaradott a baba, a másik meg egy "Jézusom mekkora vagy" köszönéssel üdvözöl.

Hallgatom, hogy nem fogok tudni természetesen szülni, mert kis termetű vagyok, az orvos viszont nem mondta, hogy gondot okozna.

Mindenki mindent jobban tud...

Elengedem a fülem mellett, régebben rosszul esett, de már tudom kezelni, tudom hogyan álljak hozzájuk.

32 hetes vagyok.