Miert nem erzek semmit majdnem 16hetesen?

Szintén 19. hétben vagyok, első baba és sajnos még én sem érzem pedig már alig várom.

Mellső fali lepényem van. Talán ez is közre játszik.

Én az első, a lányom mozgását kb.18, most a fiamét 13 hetesen kezdtem el érezni (második baba, tudtam mit "kell" érezni, illetve a kilökődött ikre után maradt hematóma miatt érzékenyebb volt a méhem a legkisebb ficergésére is), bár akkor még csak este lefekvéskor, csendben, nyugalomban vettem észre valami pillangó verdeséshez hasonlót, mostmár 21 hetesen bármelyik napszakban bármilyen tevékenység közben észlelem a komolyabb mocorgásait, illetve félálomban nyugiban csendben az apróbb kis motoszkálásait is néha-néha.

De ~12 és 22 hét között szerintem teljesen normális, legalábbis a 20. hétig egészen biztosan nem kell aggódnod emiatt, ha esetleg addig sem észlelnéd a mozgásukat, megkérdezheted az orvost, védőnőt (hisz úgyis menned kell mindkettőhöz akkortályt). Az ikreknek esetleg az is lehet, hogy mivel ketten vannak, kisebb helyük van, ezért kevesebb részükről a nagyobb mozgás, rugdalózás, forgolódás, másrészt pedig a kis magzatok igen sokat alszanak, a fiam is van, hogy fél-egy órát ficereg, aztán 2-3 órán át semmi, de volt olyan, hogy egy egész napig olyan kicsit mocorgott csak, és sokat aludt, hogy nem is éreztem semmit és tiszta frászban voltam. Megértem, hogy várod már és izgulsz/aggódsz, de míg szépen fejlődnek, nincs semmi vész :) Ne félj, mikor a gyomrod, veséd, bordád és egyebeket fognak boxolni, ha aranyos, ha nem, nem lesz valami kellemes 😃 Várja az ember, persze, aztán a középső trimeszter csodás, látszódó pocak, általában enyhülő tünetek (ez mondjuk egyénenként más), cuki mocorgás, aztán ahogy a vége közeledik, összenyomorgatott és - rugdalt belső szervek, némi reflux, fél óránként pisilés, pingvinként totyogva nem orrabukni igyekvés, lábujjak kinézetére nem emlékezés és egyéb finomságok, és akkor már az ember inkább a végét várja, de nem tudja mit kíván, hisz nem kell még etetni, pelusozni, és kitalálni, ha nem ezért, akkor miért is sír... Kettővel el sem merem képzelni.. Pedig nekünk is kettő lett volna, két petéjű ikrek voltak, de az egyik rossz helyen tapadt meg közvetlen a méhszájnál, és sajnos kilökődött még ici-pici 7 hetesen, kész szerencse, hogy a fiunk túlélte, és ő életben maradt, mert könnyen vihette volna magával :(

Na de minden nehézséget leszámítva, anyának, illetve szülőnek lenni csodálatos dolog 😍