A vetélés miért viseli meg lelkileg annyira a nőket?

Sosem volt sem vetélésem, sem abortuszok, missed ab sem.

De van 3 gyermekem, és pont azért nem érted mert eleve nem akarsz gyermeket.

Most érted.. hogyan magyarázza el valaki neked amikor eleve ott kezdődik amit te nem is akarsz .

Volt vetelésem az ikreimből egy elment az első trimeszterben. Nagyon nehéz volt. Rengeteget sírtam miatta. Hiába nem volt a kezemben már éreztem hogy ott van beszéltem hozzá is... iszonyatosan vártam a születését neki is. Annyira boldog voltam. De csalódás lett sajnos sokáig magam hibáztattam nem volt könnyű elfogadni hogy nem az én hibám.

Ami neked probléma az másnak az álma ami elkezdodott csak nem valosult meg. Sose fogod megérteni mert fogalmad sincs milyen érzés terhesnek lenni,reménykedni, elveszíteni, én az első pillanattól fogva éreztem őket kötelék volt.

Mert te nem akarsz gyereket így persze, hogy nem verne földhöz, ha elvetélnél, de azok a nők nagyon is akarnak gyereket!

Plusz az sem mindig úgy van, hogy majd lesz másik, mert előfordulhat, hogy mindig elvetél, vagy kiderül hogy van valami probléma, ami miatt elvetél és nem lehet gyereke.

Meg igazából azt sem értem miért gondolod azt, hogy a magzat nem létezik, nem él??? A magzatnak van szíverésse (ezt meg is szokták hallgatni ultrahang közben), benned növekszik és él 9 hónapig, aztán megszületik jó esetben.

Ezt olyan aki nem is akar gyereket soha nem fogja megérteni.

Ha akraod, várod, próbálkoztok x ideje, esetleg már inszemináció is volt akkor mikor megtudod hogy megfogant, neked már a gyereked. Nem attól lesz a gyerekem hogy van-e személyisége már meg több-e mint egy sejt csomó. Attól a gyerekem hogy szeretem. És aki akarja az már akkor szereti amikor meglátja a pozitív tesztet.

Én is nő vagyok, én sem akarok gyereket, de én meg őszintén nem értem azt, mit lehet ezen NEM érteni. Amikor megtudta, hogy terhes (és induljunk ki abból, hogy akarta, hónapokig, évekig vágyott rá, próbálkozott), úgy érzi, joggal beleélheti magát, hogy "sikerült", megvan, már csak idő kérdése és a kezében tartja majd, és akkor kiderül, hogy mégsem, "vissza az egész", vissza a kiindulóponthoz (és még előrébb, mert lesz egy rossz tapasztalata, és ezután már eleve félni fog attól, hogy ha teherbe is esik, akkor esetleg újra elveszíti a következőt is)

Kicsit olyan, mintha lenne egy álomutazásra egy repülőjegyed, hónapokkal, akár egy évvel előre lefoglalva, készülnél rá, csak ez járna a fejedben, aztán egy héttel előtte, amikor már lélekben össze vagy pakolva, azt mondanák, csődbe ment a légitársaság, a jegyeket nem térítik vissza, lehet szépen otthon maradni. (Elnézést azoktól, akiknek nem tetszik a párhuzam)

5. "Ezt olyan aki nem is akar gyereket soha nem fogja megérteni."

Azért ez nem igaz, szerintem akibe szorult egy kis empátia az megérti!

Amúgy én vagyok a 4. válaszoló és szintén nem akarok gyereket.

Egy vetélés nemcsak a konkrét fizikai halálról vagy veszteségről szól, hanem annak a jövőképnek az elvesztéséről és elgyászolásáról, ami az a gyerek lett volna és aki te lettél volna annak a gyereknek az anyukájaként.

(Nem fér a fejembe, hogy mit nem lehet ezen érteni. Én még az előtt is értettem, hogy gyereket akartam volna.)