Segítség! 26. héten leállt a babám szíve, mivel első baba volt, megkellett szülnöm, azóta 3nap telt el, és a szülés utáni (bocsánat) vérzésem kezd el múlni, van valaki, aki ne adj Isten hasonlót élt át?

Nagyon sajnálom, ami veletek történt.

Igen, normális, mert utána volt küret.

Nekem kb olyan volt, mint egy menses.

Bromocriptintől nem tudom, h elmúlhat-e, én a méhemre ergam cseppeket kaptam.

Normális igen.

Persze, h lehet. :-) Nekem azóta két gyerekem született.

Mi segít? közhely, de az idő. Semmi más. Sírj, zokogj és nyugodtan hibáztasd a sorsot. Így lehet túlélni. (...és én utáltam mindenkit, aki terhes volt körülöttem, ez is normális)

Szia, őszinte részvétem...

A kérdésre válaszolva, nekem 4 hétig tartott a vérzés (én 33 hétre szültem halva a kislányomat), de ugyanígy változott a mennyisége, mint neked. Már egy hét után azt hittem, el fog múlni, mert annyira ingadozott a mennyisége. Aztán beindult megint. Én nem szedtem a bromocriptint, mert ájuldoztam tőle, és a 3 éves lányom mellett ezt nem mertem volna napi szintem bevállalni..

Az ismerősökkel való kapcsolattartás engem is kicsinált (és ez sokszor így van még most is), mert tapintatlanok. Én ölni tudnék még ma is arra, hogy "lesz másik", meg arra, hogy "nem baj, biztos beteg lett volna".

Mellesleg lövésem sincs, hogy lehet túllépni ezen, bár esetemben eltelt már fél év. Jártam csoportterápiára és egyéni pszichoterápiára is. Néha úgy érzem jobb, néha úgy érzem semmit nem használ.

Körülöttem is mindenki terhes. Nem gyűlölöm őket, csak legszívesebben elbújdosnék valahová jó messzire, ahol senki nem tudja a történetemet és nem bámul rám sajnálkozva mindenki.

Nagyon megértelek, remélem jobban leszel egyszer, és lesz erőd értelmet találni az életben.

En ma ejjel veteltem el. 9 hetes volt a magzat. Tudom AZ nem a 26. Het, de iszonyuan faj lelkileg. Mi vartuk hogy beinduljon a veteles, mert AZ megis jobb mint egy mutet...keddeb allapitottak meg, hogy Mar nincs remeny...ma ejjel veteltem el iszonyatos fajdalmak mellett...a petezsak egyben jott Ki :-( korai veteleskor normal is meg egy hetig a verzes...nagyobb baba eseteben szules utan nem tudom mi a helyzet...

Ket napig ostoroztam magam...a legszarabb tenyleg emberek kozott lenni...foleg ha nem ertenek meg. En veletlenul Pont anyukamnal vagyok...engem a sajat anyam nem ert meg.

a ferjem nagyon mellettem van es abban bizunk hogy minel hamarabb sikerul ismet teherbe esni es kihordani is a babat...

AZ orvos szerint ezert es q Ti esetetekert se kell hibaztassuk hibaztassatok magatokat, es valoban AZ ido Jo barat. Foleg ha gyorsan telik.

Egy uj terhesseg biztosan enyhiti majd a fajdalmat...

Kivanok sok erot.

Kedves Kérdező! Őszinte részvétem Nektek, ismerem sajnos a fájdalmadat, magam is túléltem a 20 hetes kislányom elveszítését. Nem véletlenül írom a túlélem szót, hiszen ezt csak túlélni lehet. A gyermeked meghalt, szültél, nincsen a kezedben. Ez GYÁSZ!!! Úgy is kell viselni. Gyászold meg!

A szülés utáni vérzés mennyisége, mértéke, mindenkinél változó. Az is elképzelhető, hogy egy pár nap múlva megint erősebb lesz. Ki kell tisztulnod. Akár több hétig is eltarthat ez. A lényeg az, ha a folyásod bűzössé, rondává vagy darabossá válik, hőemelkedésed lesz, erős hasi fájdalmaid, vagy hasonlóak, akkor irány az orvos azonnal. Akkor is menni kell, ha úgy látod, valami nincsen rendben. A gyógyszer mellett elkerülendő a tejet jó lehet, ha hideg vizes borogatást teszel a melleidre. (Nekem ez bevált.)

Próbálj most nem gondolni egy következő terhességre. Három nappal a történtek után ami ezzel kapcsolatban eszedbe jut az ennek a terhességnek a "folytatása". El kell azonban fogadni,hogy Ő így már nem jön vissza, ezért mondom, hogy el kell gyászolni és el kell engedni. Az orvoshoz menjél nyugodtan vissza és kérdezd meg (egy héttel a szülés után én is ott voltam, ugyanezzel a kérdéssel...), hogy lehet-e még gyermeked és azt fogja mondani, hogy igen. Ebben a tudatban próbáljál megnyugodni.

Sírd ki magad, üvölts ha szeretnél, add ki a fájdalmadat. Ez iszonyatos nehéz időszak lesz, de hidd el később az elkövetkező pár hónapból kevésre fogsz csak emlékezni. HOsszú idő kell ahhoz, hogy valahogy a mindennapokban kezeld ezt a tragédiát. Jómagam két év után jutottam el oda, hogy már nem fáj annyira az emléke és már nem kínoz minden nap a hiánya. Soha nem felejtem el és szeretem de élnem kell! Kitartás Neked, sokan vagyunk most Veled és gondolunk Rád! Nem vagy egyedül!!!!