Missed ab műtét nélkül! Végcsinálta valaki így?

Nincs veszelye... Ha valami nem oke, arra figyelmeztet a lat, vagy a tobb napon az abbamarado verzes. Egy orvos nem veszelyezteti szandekosan a betege eletet. ;)

Valoszinuleg azert javasolta ezt, mert a szervezetedbek ez jobb. A missed ab akarmilyen kismutet, mutet es lehetnek mellekhatasai. Utana 3 honapig nem szabad teherbe esni.

Nekem itthon volt spontan vetelesem. Fajasokkal, gorcsokkel, majd hirtelen tavozott. Utana meg 4 napot volt verzesem, ugyanugy, mint menstruaciokor. Aztan ultrahanggal ellenoriztek, minden szovet kiurult-e. Ra kerek 30 napra megjott, nekem ilyen hosszu a ciklusom. Minden rendben volt.

Amire szamits: gorcsos fajdalom a megindulaskor, az elejen brutal verzes csirkemaj-szeru szovetdarabokkal, ahogy az endometrium levalik. Aztan masnapra csokkeno verzes fajdalom nelkul. Erdemes az elso napra Tena betettel keszulni, a sima betet nagyon keves lesz.

8. héten indult el a vetélés, de nem ürült ki teljesen, így műteni is kellett.

Mi azt vártuk, hogy baba lesz vagy vetélés lesz belőle, így nem volt választásom, hogy elmenjek-e küretre vagy sem.

Nem szültem előtte, így egy napig szenvedtem vele itthon (éjszakára maradt csak abba és reggel folytatódott) míg kitágultam annyira, hogy a petezsák ki tudjon jönni. 2 percenként begörcsöltem. És rengeteget véreztem is. Én nem várnám meg legközelebb, hogy magától menjen el, ha olyan helyzetbe kerülnék, hogy lehet műteni, mert nekem nagyon fájdalmas volt. A fájdalomcsillapítót kihánytam.

Azóta teherbe estem, nem okozott gondot a termékenységemben a műtét.

Nekem negy vetelesem volt egymas utan es csak az elsonel mutottek. Akkor is felajanlotta az orvos a termeszetes vetelest, de en tul akartam lenni rajta (12 hetes terhesseg volt, 10 hetes meretu embrioval, de ennek ellenere mehetett volna el termeszetesen is).

Mivel azutan fel even belul ismet elhalt egy terhessegem (9 hetesen), igy mar en is el akartam kerulni a mutetet, hiszen ilyen rovid idon belul nem akartam meg egy altatast, mehszajtagitast, kuretet. A kovetkezo kettonel ugyanez a szituacio volt...

Kozben az orvossal folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, tisztaztuk, hogy mire kell figyelnem (pl laz, buzos valadek, tulsagosan nagy vervesztes jelei,stb).

Nekem egyik termeszetes vetelesnel sem lett gondom, 1-2 hetet vartam altalaban, amig megindult. Egy kivetelevel mind lement 3-4 ora alatt, fajt ugyan es vereztem elegge, de utana a fajdalom teljesen megszunt es egy kizepes mensi szeru verzes maradt. Egy veteles volt, amivel megszenvedtem, az 3 napig tartott, 4x indult meg, de elso 3 alkalommal leallt 2-3 oranyi vajudas utan. Vegul sikerult, ott sem volt gond, csak valamiert elhuzodott. Mindegyik veteles utan egybol nezett orvos uh-val, plusz kontroll is volt 2 het mulva.

Azota mar nem probalkozunk babaval, remelem vetelesem sem lesz tobb, de ha megis, akkor en nem mennek mutetre, amig orvosilag nem indokolt. Nekem a korhazi es altatasos elmeny rosszabb volt (pedig abszolut semmi gond nem volt ott sem), de egyszeruen jobb volt otthon atelni es lelkileg is konnyebb volt feldolgozni. Nekem pl a lelki fajdalom sokkal rosszabb volt akkor, amikor a mutetnel a fizikai fajdalom elmaradt, csak elaltattak es arra ebredtem, hogy mar "ures" vagyok.

Nyilvan ez egyeni es masok epp ellenkezoleg elik meg.

Utolso vagyok.

Nekem a konkret folyamat ugy zajlott, hogy a veteles megindulasa elott mar napokkal verezgetni kezdtem, pecsetelo verzes erosodott aprankent es neha fajdogalt az alhasam, de inkabb kenyelmetlen volt, mint fajdalmas.

Amikor tenylegesen megindult a veteles, akkor egy eros gorcs kisereteben szo szerint elontott a ver. Epp emiatt en kb mindegyiknel a furdokadban dekkoltam vegig (nem ultem vizbe, csak terdeltem/guggoltam es engedtem magamra a vizet, mert az segitett), kozben jarkalgattam is.

Hasonlo jellegu volt, mint a vajudas, egyre surusodtek a gorcsok es hasonloan fajt, de nem annyira erosen (pl szulesnel a vegen a 2 perceseknel mar a tudomnel es a varlimban is gorcsot ereztem, vetelesnel meg kb a derekamig sugarzott). Gorcsok alatt/utan mindig nagyobb adagban vereztem, kozben kisebb-nagyobb darabokban jott ki a megvastagodott mehnyalkahartya is, nem pont szep latvany. Ahogy kijott a petezsak, lenyegesen csokkent a fajas, utofajas volt meg par es erzekeny volt a hasam, de az is elmult hamar.

Mint irtam egy volt, amivel megszenvedtem, 3 napon at rendszerint koradelutantol vajudtam estig, de ugy rendesen, kozben a verzes sem indult meg rendesen, se mehnyalka nem jott olyan mennyisegben, mint a tobbi vegelesnel. Vegul az utolso nap mar dokihoz is elmentem, megnezett es mondta, hogy nehezen valik ke a nyalkahartya, mar a petezsak sincs a helyen, de meg bent van. Masnap tudott volna muteni, estig kertem gondolkodasi idot, illetve bizzam benne, hogy valami tortenik.

Vegul menetrendszerint megindult delutan 3 korul es este 9-ig eltartott, de sikerult. Azota sem tudom, hogy miert tortent meg ilyen nehezen, mert az volt az utolso, elotte meg a 2 szulesem sem tarzott ennyi ideig osszesen, raadasul a legkisebb terhessegem volt, ami elment (7 hetes).

Nálam úgy volt, hogy első baba, sosem voltam még terhes, ergo tapasztalatom 0. Csak a szikhólyag fejlődött ki, de a dokimmal vártunk a 8. hétig a csodára, hátha csak később fogant. Amikor semmit nem nőtt, kérdeztem hogy hogyan tovább? Mondta hogy 2 választásom van, vagy műtét, vagy pedig megvárjuk hogy spontán beinduljon. Nekem külön felhívta a figyelmemet, hogy ha beindul, és fáj, vagy bármi, nyugodtan bemehetunk a kórházba, elvégzik a küretet. Akkor soha életemben nem volt még műtétem, nem voltam altatva, ezért inkább a természet mellett döntöttem, gondoltam inkább várjunk, akkor még ezt humánusabbnak láttam. Ez valamikor december közepén lehetett. Mondta, hogy ha karácsonyig nem zajlik le, a két ünnep között keressem meg. Nos, dec 24.-én elkezdtem vérezni. Egy csekélyebb menstruációhoz tudnám hasonlítani. Ohh, gondoltam, ha ez csak ennyi, akkor örülök hogy emellett döntöttem. December 26.-a, délután, nagy családi karácsonyi film nézés. Éreztem hogy húha, valami nem oké, elöntött a melegség. Gyorsan fürdőszoba, leültem a WC-re, és irgalmatlan módon elkezdett belőlem ömleni a vér. Annyira, hogy órákig nem tudtam onnan felállni, mert tényleg hatalmas alvadékdarabok távoztak belőlem. Jól írta egy előttem szóló, csirkemájszerű valamik. Borzasztóan meg voltam ijedve, pláne hogy nem láttam a végét. Kb 3 óra szenvedés után éreztem hogy kezd elhagyni az erőm, már alig bírok a WC-n maradni. Szerencsétlen páromat nem engedtem hogy bejöjjön, ezért ott dekkolt az ajtó elott, és fél percenként kérdezte hogy jól vagyok-e. Egyszercsak éreztem hogy elfogok ájulni, ugyhogy jobbnak láttam leülni a kőre, gondoltam onnan kisebbet zuhanok. A következő pillanatban már az egyik nő rokonom próbált ébresztgetni, szörnyen kiszolgáltatott helyzetben találtam magamat, és ugyanakkor szégyelltem is magam, hogy ilyen helyzetben kell látnia :( közben a párom bekiabált hogy hívja a mentőket, de akkor mar nem ellenkeztem ezellen, sőt, inkább megváltásnak éreztem. A kedves rokonom addig összetakaritotta a fürdőszobàt. Mentőbe be, bevittek, tolókocsival fel a nőgyógyászatra, kijött az orvos, mondta hogy menjek be, megvizsgál. Mondtam neki hogy de nagyon vérzek, megse tudok moccanni. Nem baj, látott ő már ilyet, legyek nyugodt. Megvizsgált, mondta, hogy kapok egy ágyat, hamarosan kitisztítanak. A párom ott volt valameddig mellettem, de mivel ez már késő este volt, mondták hogy menjen haza, jó kezekben vagyok. Utána már csak annyi volt, hogy értemjött a beteghordó, betolt a műtőbe, felrakott az ágyra, beszúrták az altatót, és az ágyamban keltem fel. Utána aludtam hajnalig. Fájdalmam semmi nem volt. Másnap pedig haza.

Fél évre rá újabb terhesség, szivhang megint nincs :( akkor már én kértem a dokimat, hogy legyen műtét, sokkal kiszámíthatóbb, és számomra könnyebb (mind testileg mind lelkileg) ott már csak annyi volt, hogy hétfő reggel kórház, befekudtem, kaptam méhszájtágító tablettát, majd dél körül műtét, 3-4 körül pedig mehettem is haza. Másnap már palacsintát sütöttem.

Azóta 23 hetes kismama vagyok, sajnos 2 magzatot elvesztettem, de remélem hogy vigyáznak ránk, és ezúttal minden rendben lesz :)

Kívánok neked kitartást, elnézést ha hosszú lett, csak volt mindkettőben részem, gondoltam könnyebb ha mindkét tapasztalatomat megosztom.