Meghalt a babám. Hogyan tovább? Meddig tart még ez a borzalom?

Nagyon sajnálom, ami veled történt. És jól tetted, hogy felmondtál. Ne aggódj, nagyon ügyes leszel az új munkádban. Csak higgy magadban, és meglásd sikerülni fog.

Elszomorít, hogy az emberek mindenhol ennyire tuskók. Én3 évvel ezelőtt vesztettem el a kislányomat. Még az anyaméhben meghalt, a 34. héten.

Utána öt hetet voltam képes otthon maradni, mert megőrültem volna a négy fal között. Amikor visszamentem, tényleg olyan volt, mintha vákumba kerültem volna. A legtöbb kolléga, úgy viselkedett velem, mintha a halál angyala lennék személyesen. Volt, aki a liftbe sem szállt be velem együtt. És én is milliószor hallottam másoktól, hogy "lesz másik" és hogy "örüljek" hogy meghalt mert úgysem lett volna egészséges.

Én nem szégyelltem segítséget kérni. Eljártam csoportterápiára és egyéni pszichoterápiára is. Legalább jól kibeszélhettem a fájdalmamat.

Ez egy nagyon nehéz út, és te még az elején jársz. De kérlek, ne add fel.

Én sem akartam utána újabb terhességet vállalni, de aztán rájöttem, hogy csak akkor tudom az életemet tovább vinni, ha újra megpróbálom.

8 hónappal a történtek után ismét várandós lettem. Spontán és ikrekkel. Szörnyű rettegés volt az egész terhességem, de az angyalom vigyázott a testvéreire, akik 36 hétre, egészségesen születtek.

Már 16 hónaposak.

De ne hidd, hogy elfelejtettem a halott kislányomat. Nagyon sokat gondolok rá, járok hozzá a temetőbe. Elképzelem, milyen lenne ha élne. Ősszel már óvodába menne.

Te sem fogod a kicsijeidet soha elfelejteni. De lassan tovább fogsz lépni, mert ez az élet rendje.

Ha kész vagy rá, csatlakozz hozzánk, vagy egy csoportunk a FB-n, vigaszbabák a neve: [link]